Skip to main content

Piláfból való kibégetés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szimbólumokat nem lehet nyersen lefordítani a történelmi „hétköznapok” nyelvére.


Midőn birka voltam Piláfban.

Nem, nem miskolci kocsonya.
A pislogás véletlenjei.
A Pislák naiv mítosza.
Nem.
Midőn birka voltam Piláfban.

Kicsit beszédhibásan
f-fel ejtettem némelyik szót,
bár ezt sem szabályok szerint.
PONFIUS PILÁFUS JÓFÁHAGYÁ
A MEGFESZÍFEFÉST.
Midőn birka voltam Piláfban.

Amidőn ürü. Véletlenből
rizsesbe hajtott
Halálom-pásztor.
Három ágú vizesben –
álltam térdig
csúz-hízlaló rizsesben.
Szemeivel elkeveredtem.
Midőn birka voltam Piláfban.

Ad hoc diványra –
tálba
dőlhettem már basásan.
Dehogy voltam én Kinizsi!
Birka voltam a táncban.

Tudtam, jó étel vagyok.
De – furcsa! – ez nem vigasztalt.
Ott kell hagyni az asztalt,
mely tapasztalatlan vagy tapasztalt –
ha ENNIVALÓ vagy.
E tan váltig marasztalt.
Egyetlen tan, mely éltet.
Midőn birka voltam Piláfban.

S mint élő zabszem állat mögött,
HA MÁR ÜRESSÉG TELT
NYOMOT HÁGY.
Amit az idő nem emésztett.
Kicsíráztam! Kicsíráztam!
Midőn birka voltam Piláfban.

Azóta is csodámra járnak.
Piláfból kibégető állat!
Darabokban is. Szájban elomlón.
Birkahangon szól. És kolompol.

Hiába minden irka-firka!
Ha sose szólsz e titkos csodáról.
Miként bégethet ki a birka
halom Piláfból?

Midőn birka voltam Piláfban.

(Szép versek, 1986)































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon