Skip to main content

Dokumentum

Vissza a főcikkhez →


Szigorúan titkos
2. pld.

SZKP KB

Előzetes intézkedések A. D. Szaharov ellenséges tevékenységének megakadályozására

Szaharov akadémikus, aki a szocialista rend meggyőződéses ellenfele, több mint 10 éve folytat aknamunkát a szovjet állam ellen. Mint a szocializmus megrögzött ellenfele, a kapitalista államok agresszív köreit a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, a Szovjetunióval való katonai konfrontációra uszítja, állandóan a nemzetközi feszültség enyhülését és a békés egymás mellett élést célzó szovjet állami politika elleni fellépésre inspirál. Szaharov ugyanakkor lépéseket tesz az országon belüli szovjetellenes elemek szervezett összefogására, szélsőséges akciókra uszítja őket.

A SZSZSZK államérdekeit károsítva, az ország legfontosabb honvédelmi problémáival összefüggő titkokat szolgáltat ki a kapitalista államok képviselőinek. Többek között, 1974-ben amerikai, német és kanadai újságírókkal folytatott beszélgetésben nyilvánosságra hozta a szovjet stratégiai rakéták és kilövőállomások jellemzőit, a robbanófejek számára vonatkozó adatokat, valamint megnevezte az ezek készítésében közreműködő minisztériumokat. Szakértők megállapítása szerint a nevezett információk teljesen bizalmasak, államtitkot képeznek. A ilyen jellegű információk ellenségnek való kiszolgáltatása a hazaárulásért való felelősségre vonást kirovó törvény hatálya alá esik.

A külföldiekkel való munka szabályait megsértve Szaharov állandó kapcsolatot tart fenn a kapitalista országok moszkvai diplomáciai képviseleteinek munkatársaival. 1972–1979 között 80 alkalommal tett látogatást a nevezett képviseleteken. A legszorosabb kapcsolatot az USA nagykövetségének képviselőivel és amerikai tudósítókkal tartja fenn, akik előtt rendszeresen hangoztatja negatív reakcióját az országban foganatosított politikai intézkedésekkel kapcsolatosan, informálja őket a társadalomellenes elemek provokatív cselekményeiről. Maguk a diplomaták és diplomáciai védernyő alatt dolgozó felderítők a Szaharovval folytatott beszélgetéseket olyan politikai információk és értesülések megszerzésére használják fel, amelyek a nevezett személy különösen fontos objektumokon végzett múltbeli munkájával függnek össze.

Szaharov közvetlen kapcsolatot létesített a LNK és CSSZSZK antiszocialista elemeivel, szolidarizált a csehszlovák „chartistákkal és a lengyel úgynevezett „Társadalmi Önvédelmi Bizottság” tagjaival, szervezett egyesülésre szólítja fel őket egységes egyeztetett álláspontok alapján végzendő antiszocialista tevékenység végzésére.

A szovjethatalom aláásása céljából Szaharov rendszeresen segítséget nyújt külföldi államoknak a Szovjetunió elleni ellenséges tevékenység végzéséhez, aktív szovjetellenes agitációt és propagandát folytat. 1968–1979 között számos szovjetellenes programjellegű dokumentumot, több mint 200 „nyilatkozatot”, „felhívást” és „tiltakozást” fogalmazott és juttatott el külföldre, amelyekben kitartóan óvja a Nyugatot a fegyverkezésről, és azt állítja, hogy a Szovjetunióval való államközi viszonyok egyetlen elfogadható formája az a helyzet lehet, „amikor majd Vance-nek annyi ereje lesz, hogy az 2-3-szor meghaladja a szovjetet”. Eközben rosszindulatú rágalmazásokat tesz „rendszerünk totalitárius jellegéről”, „a szocializmussal szembeni globális kihívásról”, „a szovjet gazdaság rejtett militarizálásáról”, „a kommunista expanziós törekvésekről” stb. A követségek képviselőivel fenntartott kapcsolatokon kívül Szaharov több mint 600 találkozót bonyolított le más külföldiekkel szovjetellenes tevékenység szervezésével és végzésével kapcsolatos különböző kérdésekben, több mint 150 úgynevezett „sajtókonferenciát” tartott nyugati tudósítóknak. Az általa rendelkezésre bocsátott anyagok alapján nyugati rádióadók körülbelül 1200 szovjetellenes adást készítettek és sugároztak.

A Nyugat bőkezűen megfizeti Szaharov ellenséges tevékenységét, külföldi bankokban vezetett számláira több tízezer dollárt utalt át. Buzgalmát honorálták a Nobel-békedíj és más pénzdíjak odaítélésével is.

1970-ben Szaharov létrehozta az úgynevezett „Emberjogi Bizottságot”. A „bizottság” védernyője alatt aktív tevékenységet folytatott az antiszociális elemek konszolidálása érdekében, kapcsolatot teremtett és tartott fenn külföldi felforgató központokkal, szélsőséges és provokatív szovjetellenes akciók megvalósítását irányította. A „bizottság” védernyője mögött folytatott, Szaharov közvetlen uszítására végzett bűnös tevékenységért 11 személyt vontak büntetőjogi felelősségre és ítéltek el. A „bizottság” hívta életre az úgynevezett „Helsinki Csoportokat, a helsinki egyezmények Szovjetunióban való végrehajtásának elősegítésére”, „bizottságokat a politikai célú pszichiátriai kezelés kivizsgálására” és számos más antiszociális csoportosulást.

A párt-, szovjet és társadalmi szervezetek, ügyészségek, állambiztonsági szervek nem egy alkalommal figyelmeztették Szaharovot az ellenséges tevékenység megengedhetetlenségére, óva intették őt neves tudósok, beszélgetést folytatott vele a szovjet kormány nevében a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Három ízben hivatalos figyelmeztetésben részesítette a Szovjetunió Legfőbb Ügyészsége. Szaharov mindezeket a figyelmeztetéseket semmibe vette.

Szaharov tevékenysége tehát büntetendő jellegű. Cselekményei teljességgel kimerítik az OSZFSZK Btk. 64. a. cikkelyét (hazaárulás) és a 70. cikkely I. részét (szovjetellenes agitáció és propaganda).

Szaharov bírói úton történő felelősségre vonása azonban komoly politikai árat vonna maga után. Az ügy előzetes felderítéséhez és bírósági kivizsgálásához minimum 2-3 hónapra lenne szükség. Ez idő alatt a Nyugat kétségtelenül zajos szovjetellenes kampányokat szervezne, melyeket nehéz lenne semlegesíteni, mivel a büntetőjogi-processzurális kódex tiltja, hogy a bírói szakasz lezárulta előtt a bűnügy anyagait propagandacélokra használják fel.

Mindezek miatt célszerűnek látszik Szaharovval szemben olyan adminisztratív intézkedések foganatosítása, amelyek lehetővé tennék külföldi kapcsolatainak elvágását és komolyan megnehezítenék ellenséges tevékenysége folytatását.

Szaharov szovjetellenes tevékenységének megakadályozására nézetünk szerint a következő intézkedéseket kell foganatosítani:

– meg kell vizsgálni Szaharov magas elismerései visszavonásának kérdését, úgymint a Szocialista Munka Hőse, Lenin-díj, Állami Díj és más állami kitüntetések (a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége rendeletének és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatának tervezete mellékelve),

– a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletet kell hoznia, amelynek alapján, kivételképpen, megelőző intézkedésként, adminisztratív úton ki kell lakoltatni Moszkvából az ország egy olyan zárt területére, amely külföldiek által nem látogatható (a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége rendeletének tervezete mellékelve),

– a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kibővített elnökségi ülésén (vagy más, rangos tudományos ülésen) meg kell vitatni Szaharov akadémikus társadalomellenes magatartását. A Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága küldje meg a szükséges információkat a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének (lista mellékelve),

– a Szaharovval kapcsolatban foganatosított intézkedésekről megfelelő közleményt közzétenni a sajtóban (mellékelve).

Az SZKP KB rendelettervezete mellékelve.
Kérjük megvizsgálását.
Ju. Andropov, R. Rugyenko

SZKP KB Politikai Bizottságának ülése
1980. január 3.

Elnököl: L. I. Brezsnyev elvtárs

Jelen vannak: Andropov Ju. V., Gromiko A. A., Kirilenko A. P., Pelse A. Ja., Szuszlov M. A., Tyihonov N. A., Usztyinov D. F., Csernyenko K. U., Gorbacsov M. Sz., Gyemicsev P. Ny., Kuznyecov V. V., Ponomarjov B. Ny., Kapitonov I. V., Dolgih V. I., Zamjanyin M. V., Ruszakov K. V. elvtársak

12. Szaharovról

BREZSNYEV: Andropov és Rugyenko elvtársak beterjesztették Szaharovra vonatkozó javaslatukat. Szaharov államunkra nézve nagy kárt okozó tevékenységet folytat.

ANDROPOV: Szaharov kezdeményezett minden szovjetellenes fellépést. Természetesen meg kell fosztani a Szocmunka Hőse kitüntetéstől, a Lenin- és az Állami Díjjal járó csillagoktól.

GROMIKO: A Szaharov-kérdés már nem tisztán belügyi kérdés. Nagyszámú reagálást vált ki külföldön. Az egész antiszovjet horda, az egész csőcselék Szaharov körül buzog. Ezt a helyzetet nem lehet tovább hagyni.

USZTYINOV: Teljes egészében és maradéktalanul támogatom azokat a javaslatokat, amelyeket Andropov és Rugyenko elvtársak előterjesztettek. Szaharov cselekményei ugyanis nagyon rossz irányba befolyásolják a többi tudóst is. Úgy kell megoldani a kérdést, ahogyan Andropov és Rugyenko elvtársak javasolták.

SZUSZLOV: Úgy gondolom, hogy a kérdés egészében véve helyesen van felvetve. Megoldani azonban nem azonnal kellene az összes kérdést, hanem fokozatosan. Először meg kell fosztani a Szocmunka Hőse kitüntetéstől. Aztán kell megoldani a többi kérdést, amiket itt felvetettek.

ANDROPOV: Azonnal meg kell oldanunk a következő kérdést is – ki kell lakoltatnunk Moszkvából. Azt javasoljuk, hogy a gorkiji körzetbe telepítsük ki. Ha ezt nem tesszük meg, nagyon rossz lesz a helyzet.

MINDANNYIAN: El kell fogadni a döntést, amit Andropov és Rugyenko elvtársak javasolnak.

A döntést elfogadják.

(Fordította Kiss Ilona)






































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon