Skip to main content

Szabó Miklós emlékezetére


Én ezt visszaadnám. Pedig én készültem. Bent voltam minden órán, és jegyzeteltem, és az összes tételt kidolgoztam. De erről az egyről nem jut semmi az eszembe.

Nem húzhatnék egy másikat? Nem beszélhetnék inkább másról? A nyilasmozgalomról például. A Move-puccsról. Mecsér András dzsentri földbirtokos exportbúzája visszavagonjában fegyvereket csempész be Németországból, hogy a Move céllövőpuskáit lecserélje.

Vagy még inkább Tanár úr, nem lehetne, hogy legyen még egy óra? Hogy álljon ki a katedrára a minnesotás pulóverében.





A Történettudományi Intézet kollektívája nevében búcsúzom Szabó Miklóstól, akivel több mint egy negyedszázadon át dolgoztam együtt, s akihez az elmúlt évtizedben is különleges baráti szeretet fűzött. Ez a vonzalom két forrásból táplálkozott. Az egyik a tőle távolabb állók számára furcsa, magányos, szinte különc, az őt ismerők számára ragyogó intellektussal megáldott egyénisége volt, aki szinte két kézzel szórja szóban és írásban a történelemre és a politikára vonatkozó, mindig újszerű gondolatait. A másik forrás a jelleméből áradt.


Ha szeretteidtől, barátaidtól és tisztelőidtől körülvéve nem itt a koporsóban feküdnél, emlékeznél arra, amit sokszor idéztünk fel ironikusan az elmúlt 45 évben: Te elsőéves egyetemi hallgató voltál a bölcsészkaron, én kezdő tanársegéd. A félévi vizsgák után négyest írtam az indexedbe. Akkoriban nemigen nevezhettem magam liberálisnak, mégis megkérdeztem egyik kolléganődet, hogy miként fogadta a szemináriumi csoport – ez volt az egyetem legalsó egységének elnevezése – a vizsgajegyeket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon