Skip to main content

Ne haragudjon, Tanár úr, rossz tételt húztam

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Én ezt visszaadnám. Pedig én készültem. Bent voltam minden órán, és jegyzeteltem, és az összes tételt kidolgoztam. De erről az egyről nem jut semmi az eszembe.

Nem húzhatnék egy másikat? Nem beszélhetnék inkább másról? A nyilasmozgalomról például. A Move-puccsról. Mecsér András dzsentri földbirtokos exportbúzája visszavagonjában fegyvereket csempész be Németországból, hogy a Move céllövőpuskáit lecserélje.

Vagy még inkább Tanár úr, nem lehetne, hogy legyen még egy óra? Hogy álljon ki a katedrára a minnesotás pulóverében. Hogy fonja össze a karját, és a jobb keze mutató és középső ujját finoman összedörzsölve kezdjen el beszélni, és beszéljen, és beszéljen másfél órán keresztül, megállás nélkül, és mi füleljünk és jegyzeteljünk szélsebesen, és csak néha merjük félbeszakítani, hogy visszakérdezzünk: „hogy mondta, Tanár úr, hogy hívták a tiszaeszlári nyomozót, Decski? vagy Recski?”, mert alig lehet hallani, amit mond, mintha a távolabb ülőket nem akarná az előadásával zavarni.

Legyen még egy óra, Tanár úr! Beszéljen, és néha köhintsen, és olyankor igazgassa meg a bajuszát, és anekdotázzon, és mondja el, hogy a „Vörös Csepel” harmadik sora eredetileg úgy hangzott, hogy „egy harmada országban éhen gebedsz”, és mi nevessünk, és mire fölocsúdunk, addigra Tanár úr már rég azt fejtegesse, hogy a szociáldemokraták hogyan foglaltak állást Trianonnal kapcsolatban, és mi egymástól kérdezgessük, hogy „mit mondott, mi volt a mondat eleje?”

Tanár úr, rossz tételt húztam. Benne sem volt a tételsorban. Hadd adjam vissza!

Szabómiki, Miki bácsi, Dömdödöm tanár úr, nem lehetne?

Elhangzott október 3-án a Farkasréti temetőben.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon