Milyen hatása lehet a státustörvénynek? Egyáltalán mennyire tájékozottak a határon túli magyar közösségek tagjai a kedvezmények tartalmáról?

Duray Miklós: Az érdeklődők körében a fogadtatás abszolút pozitív. Készült néhány hónappal ezelőtt egy felmérés, amely szerint a Szlovákiában élő magyarságnak mintegy 65 százaléka nagy várakozással tekint a törvény elé.

Mai vendégeink: Kovács Zoltán újságíró, az Élet és Irodalom főszerkesztője és Magyar Bálint, a Magyar Hírlap külsőse, a Népszabadság törzspublicistája, mondhatni, főállásban közíró, másodállásban parlamenti képviselő. Vagy nevezzelek egyenesen szabadidős politikusnak?

Magyar Bálint: Lehet, hogy meglepő, ha egy politikus nem analfabéta, mi több, nemcsak olvasni, hanem írni is tud, én nem tartom olyan rendkívülinek ezt a helyzetet, szereptévesztésnek meg semmiképpen sem.

Vajon Kende Péter és Kónya Imre ismerik-e egymást? Volt-e bármilyen kapcsolatuk az elmúlt tíz-tizenkét évben?

Kende Péter: Hírből, látásból, alkalmi találkozásokból ismertük egymást. Nem tartoztunk egy politikai mozgalomhoz, a szakmánk is más, de tudtunk egymásról.

Kónya Imre: Tudtam Kende Péterről. A nyolcvanas években hallgattam politikai elemzéseit a Szabad Európa Rádióban, ami élmény volt nekem, mint sokaknak.

Egyikük közíró, aki azzal politizál, hogy ír, a másikuk pedig a gyakorlatban próbálja ki azt, amiről a másik ír.

Közös bennetek, hogy formálisan vagy informálisan, de mindketten tanácsokat adtok politikusoknak. Közös bennetek az is, hogy tevékenységetek jelentős és a köz számára fontos része nyilvánosság előtt zajlik: közírók vagytok, nem csak kutató-oktató értelmiségiek. És közös bennetek az is, hogy írásaitok legfontosabb eleme bizonyos eszmék, ideológiák képviselete. Hogyan lesz egyáltalán egy értelmiségiből tanácsadó?

Gerő András: Én nem vagyok hivatásos politikai tanácsadó, soha nem éltem ebből, tehát soha nem a politikai pálya jelentette az egzisztenciámat.