Jogok, morális jogok, emberi jogok



1.<?xml:namespace prefix = o ns = ""urn:schemas-microsoft-com:office:office"" />

Amikor azt mondjuk, hogy X-nek joga van valamihez – például tetszése szerint elkölteni a pénzét, megcsodálni egy köztéri látványosságot vagy vonatra szállni –, ezzel olykor csak annyit kívánunk állítani, hogy az a valami nem tilos; nincs olyan szabály, amelyet X megszegne, amikor vásárol, beáll a bámészkodók közé vagy felszáll a vonatra.

1. Azokban az években, amikor Magyarországon publikációs szomjjal küszködtem, gyakran vigasztaltam magam azzal: mekkora feltűnést fogok kelteni, ha egyszer akadály nélkül elmondhatom, amit gondolok. Közben teltek az évek, s már-már olyannak láttam magamat, mint ama kishivatalnokot, egy híres régi kabarétréfa hősét.

1985 őszén a Budapesti Kulturális Fórum egy (természetesen) nem hivatalos plakátja rendőregyenruhába bújtatta Mona Lisát, s a kép alatt azt olvashattuk: rendőrségmentes KULTÚRÁT! CENZÚRA NÉLKÜLI MŰVÉSZETET! Mindenki számára érthető, hogy a titokzatos Gioconda-mosoly ki tudja hányadik aktualizálása tiltakozás a kultúra állami irányítása, a hivatalos ideológiát nem osztó vagy azt valamiképpen bíráló művészet elnyomása ellen.