támadtak, most, mikor szorongva, felháborodva és jórészt tehetetlenül szemléljük mindazt a rombolást, amit a bulldózerek végeznek Erdélyben vagy a Dunán innen és túl.

Én ugyanis nem a határon túlról ismertem meg ezeket a veszett földtoló fenevadakat. Acsarogtak már eleget itthon is.

Gondolok először (ugye milyen képtelen összehasonlítás!?) a cigánytelepek felszámolására. – De azok nem rozettás templomok voltak fa haranglábbal, évszázados levendulaillattal, áhítattal, hanem putrik! – veti ellene a homlokát ráncoló olvasó. Így igaz!

A Kádár-rendszer volt az egyetlen szovjetblokk-rezsim, amelynek nem volt hivatalos nacionalizmusa. ’56-hoz annyira hozzátartozott a nemzeti függetlenség gondolata, hogy az ellenforradalmi rendszer eme gondolatnak még az írmagját is ki akarta irtani: jó két évtizeden át próbálta kiiktatni a nemzeti-hazafias hangvételt a magyar politikai kultúrából. Természetesen eredménytelenül.