Skip to main content

A monori tanácskozás

Szalai Pál: Az irrealizmus ellen


Magyarország lelki alkata kiegyensúlyozatlan – nem az első vagyok, aki ezt megállapítom. Hosszú időkön át hasra vágódik a legkomiszabb politikai elnyomás előtt is, mi több; még népszerű is előtte az elnyomás, legalábbis, ha az nem lép fel valamiféle ideológiával, és nem kíván alattvalóitól áldozatokat és torz „felelősséget” . Ha azután kibillen ebből az állapotból, akkor elveszti realitásérzékét, és az adott körülmények között megvalósíthatatlan követelményekkel lép fel.

Balogh Sándor [Dániel Ferenc]: Levél Kis Jánoshoz monori előadásáról


Tisztelt Kis János!

Nevem Balog IX. Sándor, foglalkozásom népi ellenőr.


Kasza László: Demokrácia Monoron?

Egy kívülálló – talán felesleges – aggodalmai


A monori tanácskozáson való részvétel rangot ad. Igazolja, hogy az illető számottevő személyiség a magyar kulturális életben.

Szalai Pál: Tíz megjegyzés Csoóri Sándor előadásához


1.

Csoóri kiindulópontjával magam is egyetértek. 1848–49-ben az európai haladás eszményeit Magyarország képviselte, és – ha a magyar kormányzat sokáig nem is mutatott kellő megértést a nemzetiségek törekvései iránt – ezek akkor a rossz oldalra, a neoabszolutizmus oldalára álltak.

2.

Nem baj, hogy Csoóri rámutat: a kiegyezéses idők magyar nemzetiségi politikája sem volt csak elnyomás. Ezt Szőts Géza nála alaposabban fejtette ki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett beadványában (Beszélő 13–14).






Győrik György [Győri György]: Letiport kévék osztályuralma?


Növekvő megrendültséggel olvastam Csurka István Új magyar önépítés című esszéjét – a júniusi monori tanácskozás egyik alapiratát –, mert ez a próféciás hangvételű írás olyan mély igazságokat tár föl ötvenhatról és az utána következő korszakról, a Reménynek és az Összeomlásnak a nemzeti lélekre tett hatásáról, amilyen talán sehol sem olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon