Skip to main content

Beszélő évek – 1959

Kivégzések


1959-ben a forradalommal összefüggésben született halálos ítéletek körül 51-et hajtottak végre, egy első fokon halálra ítélt vádlott meghalt a másodfokú tárgyalás előtt.
A 45 elsőfokú halálos ítélet felét (!), 23 ítéletet Tutsek Gusztáv jegyzett, további nyolcat Halász Pál.

Az 51 másodfokú halálos ítélet kétharmadát (!). 34 ítéletet a Borbély János vezette tanács hozott meg. 8 ítéletet hozott Sömjén György őrnagy tanácsa, további 3-3-at Szimler János alezredes és Vágó Tibor tanácsa.

A 231 kivégzés közül 224-et 1957–1959-ben hajtottak végre.





Ungváry Rudolf: 1959


A szovjet páncélosok okozta belövések utolsó nyomai a budapesti épületek homlokzatáról 1959-ben zömében már eltűntek. Ebben az évben fejeződtek be a sortatarozások a fontosabb főútvonalakon. Aki még emlékezni akart a forradalomra, már csak saját, legbensőbb képei alapján tudott.

A felejtést megkönnyítette a lassan növekvő életszínvonal. Megnyíltak az első önkiszolgáló üzletek, olykor már nyugati holmikat is árultak; különösen nagy népszerűségnek örvendtek a főleg olasz gyártmányú „orkán” esőkabátok.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon