Skip to main content

Beszélő évek – 1963

Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1963


1963. jan. 15. A Lapkiadók Nemzetközi Szövetsége megismétli előző év májusi felhívását a magyar kormányhoz Bibó István szabadon bocsátása érdekében.

1963. jan. 17. A Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán vendégeskedő Hruscsov megtekinti a berlini falat.

1963. jan. 20. A Népszabadság „Erősítsük a nemzetközi kommunista mozgalmat” címmel ismerteti az MSZMP állásfoglalását a kommunista és munkáspártok egymáshoz fűződő viszonyáról.

1963. jan. 24. Minisztertanácsi rendelet teszi lehetővé a trösztök alapítását.

1963.








Kozák Gyula: 1963


1963-ban 22 éves voltam. Természetesen meg akartuk váltani a világot. Minden valamirevaló huszonéves ezt szeretné. A világmegváltás receptúrája azonban nekünk sem volt a birtokunkban. Már lehetett utazni nyugatra, a Nyugatra. (Különösen, ha túsznak itthon maradt legalább egy gyerek.) Adtak hetven dollárt (fogalmam sincs, mekkora összeg volt ez akkor), és akinek ötvenhatban disszidált gyermeke meghívólevelet küldött (ha már elnyerte ott az állampolgárságot), az mehetett. Nem könnyen, nem egyszerűen, de mehetett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon