Skip to main content

Beszélő évek – 1979

Kardos László: Szeta


Szép, tiszta és suta történet. Helyenként humoros, néha kicsit szomorú. Mindent egybevetve: bájos. Tucatnyi ágrólszakadt szervezetet alapít, hogy segítse a szegényeket, pénzt, ruhát, iskolaszert, gyerekjátékot, könyvet gyűjtsön nekik, elrendezze ügyeiket a hivatali útvesztőkben, ingyen ügyvédet kerítsen, ha arra van szükség. Egyszerű, szokványos karitás, szabad polgári társadalmakban mindennapos jelenség.

De a história ideje és helye 1979, Magyarország. Szervezetet alapítani tilos, mert a hatalom paranoiás, és nem engedi.


Kovácsy Tibor: Olaj, mecset, stratégia


Hiába haladtak ígéretesen a Camp David-i tárgyalások, és hiába fényképezkedett fülig érő szájjal és cowboykalapban Teng Hsziao-ping (akkor még csak Kína miniszterelnök-helyetteseként) Washingtonban a nagy áttörés reményével kecsegtető első látogatásakor, az Egyesült Államok mégiscsak hatalmas geostratégiai vereséget szenvedett 1979 februárjának első hetében. A kudarc természetesen már régóta érlelődött, de február elsején vált mindenki által érzékelhetővé.

Neményi László: Az államlady

Neményi László


Amikor 1979-ben Margaret Thatcher miniszterelnök lett, kevesen gondolták, hogy ezzel új korszak köszöntött be az Egyesült Királyság – és nyugodtan mondhatjuk: a piacgazdaság – történetében.

Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1979


január A Kossuth Könyvkiadó megjelenteti Borsányi György Kun Béla-életrajzát, amelyet a budapesti szovjet nagykövetség felszólítására betiltanak, mert a könyv foglalkozik a Kun Béla elleni koncepciós perrel is.

Kopácsi Sándor önéletrajza Tardos Tibor szerkesztésében megjelenik franciául.

jan. 1. Magyarország és Ausztria között megszűnik a vízumkényszer.

Az USA és Kína fölveszi a diplomáciai kapcsolatokat.

jan.








Szilágyi Ákos: 1979

„Állóban marad”


„Állóban marad” – ezt vezette rá a gondos szerkesztői kéz Aufklérizmus és terror című tanulmányom levonatának minden egyes lapjára az 1979-es októberi aláírási akció másnapján, mikor kezdetét vette a „bársonyos megtorlás”. Az írás épp megjelenés előtt állt az akkoriban Veress Miklós által főszerkesztett Mozgó Világban. Közlését addig halogatták, míg aztán végleg elhalasztható lett, immár merőben „külső okok” miatt. Végső soron énmiattam. Minek írtam alá? Magamnak csináltam a „bajt”.

Kálnoky László: Első olvasótermem

Egy magánzó emlékirataiból


1919 nyarának elején tanyára küldték a hétéves kisfiút,
mivel fejletlen s vézna volt; tulajdonképpen súlyosabb beteg,
de akkor még nem gyanította senki,
noha alsókarján, lábszárán, combján néhány
ártalmatlannak látszó,
kisebb-nagyobb rózsaszínű foltocska támadt,
mit az emésztéssel összefüggő, csekélyebb rendellenességnek
minősített a háziorvos. Egy bérkocsis tüdőbajos feleségének
tüdőbajos gyermekei voltak a kisfiú állandó játszótársai,
kikkel egy házban élt.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon