Idegenek idegenjei
Minden tengerész és útikönyvolvasó tudja, hogy a régi polinéziai szigetlakók nyitott, barátságos vendég- és idegenváró, kíváncsiskodó emberek voltak. Időnként még leányaikat, asszonyaikat is szemérmetlenül felkínálgatták, csakhogy kiismerjék a messziről jöttek titkos szokásait.
Ha nem létezne eukaliptusz, azért még sok minden létezne. De koala nem létezne. A koala túlspecifikált lény, más élőhelye nincs neki. Nagy András írásainak is egyetlen élőhelye volt, a mi kis lapunk a magyar sajtó világvégi szigetén. András írásai az élőszóból éltek, s csak oda születhettek, ahol az ő élőszava élt, és nem születhettek másképp, csak kötetlen elkötelezettségben. Tavaly tavasz óta olyanok vagyunk, s most már mindétig olyanok is leszünk, mint az eukaliptusz koala nélkül.
András kádfürdőzött a világpolitikában.
díját is kiosztják mindig, olykor csak ő említésre méltó a produkcióban. Ez jár a fejemben egyre, írnom kellene…
Lapzártáig hazaér velem a vonat, írnom kellene, mondom. Lehetne is talán, hisz mostanában annyi nyugodt időm – mint így útközben – sosincs. Akad – íme – egy kockás irkalap, s zakóm béléséből egy zseblyukon át alászállott golyóstollbetét is kerül. Csak úgy el ne kalandozna a figyelmem minduntalan.
Írni… talán, ha hozzácsaphatnánk a magánhangzó nélküli kötőszó kígyózó jelét… Finom hangszer a nyelv.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét