Skip to main content

Üzenetek a világkádból

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha nem létezne eukaliptusz, azért még sok minden létezne. De koala nem létezne. A koala túlspecifikált lény, más élőhelye nincs neki. Nagy András írásainak is egyetlen élőhelye volt, a mi kis lapunk a magyar sajtó világvégi szigetén. András írásai az élőszóból éltek, s csak oda születhettek, ahol az ő élőszava élt, és nem születhettek másképp, csak kötetlen elkötelezettségben. Tavaly tavasz óta olyanok vagyunk, s most már mindétig olyanok is leszünk, mint az eukaliptusz koala nélkül.

András kádfürdőzött a világpolitikában. Magánkádjába gyűjtötte a világtengereket, kartávolságban tartotta a társadalommozgató emberáramlatokat, társiasan kezelhető méretre szabta a politikamozgató urakat, a civil megszólítás, a civil morál- és észpróba igényeihez humanizálta az elidegenedett ágenseket. Mint rögzött kültag beltagként lépett a tyúkszemükre, szólította meg, vágta hátba, lapogatta vállon, küldte el a fenébe s intette bölcsességre őket. Ő ugyan nem tolakodott be semmilyen beltagságba, inkább kifelé tolakodott a tolakodásból, de tartózkodó iróniával beltaggá áztatott mindenkit a maga magánvilágkádjában. Magánhasználatra megfordította az optikai törvényeket, s nagy felbontóképességű kicsinyítésben rögzítette a világ dolgait. Ebben a kicsinyítésben a harci stratégák egymás sarkát harapdáló, fejét lovagoló, gigáját markolászó, fájós kisujját tapodó s fülét csavargató duhajokká gyermekülnek. A térség zűrzavaros országai izgága telekszomszédokká csökkennek.

A Hét üzenetei (hetvenkét üzenet 1991 tavaszától 1993 tavaszáig) esendőség-központú korrajzolattá állnak össze.

A reményomlás évei voltak ezek szinte mindenben, ami a kádgazdát nagyon és folytatólagosan izgatta. A civil társadalom épülése helyett elhatalmasodott az etatizmus, a nagymarosi kőhalom leépülése helyett irgalmatlanul fölépült az irdatlan, beton C; a munkásönvédelem elsatnyult András komszocos mumusa, Nagy Sándor pocakjának árnyékában; a szubkultúrák nem nyíltak egymásba, hanem szétfalazódtak; a balkáni békelehetőségek, melyeket az „agg liberális” hétről hétre hiánytalanul számba vett, szétpukkadtak mind, s a déli telekszomszéd fölégette magát.

A rovatgazda vasárnaponként nyomdakészen elmesélte nekünk a heti üzenetét, majd a pokolra szállt, s másodnapra a pokolbéli írásgörcsből hozta vissza a mondandóját. Csak ő tudott ilyen görcsös kézzel ilyen csomómentes szöveget keverni, melyben az archaizáló elemeket és a stílustörő fordulatokat szépen egyensúlyozva hordozzák az ódon hangulatú mondatok, melyben egy körbe fogódzkodnak az enciklopédia négy sarkából összetalálkoztatott képek és példázatok, melyben minden poén utat nyit a következőnek, melybe szuverén illemtartással simulnak bele a szalonképesség határövezetében tenyésző szavak, s szuverén mértéktartással a szótalálmányok (a hígnacionalista, az atomnyűvő, a liberálgigerli, a kultúrtektonika, a pánfideszizmus, az elweimarizálás, a térzubbony és a többiek).

Az „agg liberális” a humorából képzett pufferövezetet indulatai és annak tárgyai közé. A szerénikus irónia védőfátyla alatt vezette el villámait. Praktikus védőfátyol volt ez, nem védett senkit, de szép volt. Úgy bizony.












Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon