Skip to main content

A legjobb mellékszereplő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


díját is kiosztják mindig, olykor csak ő említésre méltó a produkcióban. Ez jár a fejemben egyre, írnom kellene…

Lapzártáig hazaér velem a vonat, írnom kellene, mondom. Lehetne is talán, hisz mostanában annyi nyugodt időm – mint így útközben – sosincs. Akad – íme – egy kockás irkalap, s zakóm béléséből egy zseblyukon át alászállott golyóstollbetét is kerül. Csak úgy el ne kalandozna a figyelmem minduntalan.

Írni… talán, ha hozzácsaphatnánk a magánhangzó nélküli kötőszó kígyózó jelét… Finom hangszer a nyelv. Lám, egyszerű mellébillentés, önfeledt diszharmónia, kis „fisz”, s milyen más dallam máris.

A bajai hídon át az ódon vastraverzek andráskeresztjén át a behavazott álmos partok között elúszó lomha, szürke vízre bámulok. Nincs, nincs kapás, csak didergő nézelődés, a dübörgő hídon át(utazás) távolodás.

Írnom kellene, s ha képes volnék rá, az írás nagy mellékszereplőit választanám témaként. Cipporát talán, Mózes szerelmét, ki útját állta az öldöklő angyalnak Egyiptom felé menet. „Vérjegyesem vagy nekem” – mondta, és nem olvasunk az örök Igében többet róla. Félreállni így derűsen, okos szerelemmel. Ki tudná közülünk ezt ilyen nagyszerűen?

Néhány filmkocka, évtizede talán. A BBC forgatott ötvenhat kapcsán, s a Szetáról is akartak snitteket. Mi mentünk ketten (egy idomtalan gólem és ő) az áldott, szakadt Józsefvárosba egy zsák ruhával s némi készpénzzel. Ragaszkodott hozzá, hogy a felvételen elöl én haladjak, s hogy a zsákot ő vihesse. Mit nem adnék érte, ha így, a forgatás végén valamit átvehettem volna.

Írnom kellene… betűk követhetetlen, elmosódó, ünnepélyes tánca… non sum dignus.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon