Skip to main content

Öt év után

Neményi László: Öt év után

Neményi László

Amikor összeomlottak a Világkereskedelmi Központ ikertornyai, kevesen kételkedtek abban, hogy véget ért az a világ, amelyet addig ismertünk, hogy tragikus mérföldkőhöz érkeztünk, irreverzibilis történelmi fordulóponthoz, amely mindent megváltoztat, amely után semmi sem lesz többé olyan, mint amilyen volt.

Christopher de Bellaigue: Az olajfák alatt, a háború árnyékában

Teheráni levél

Tavasszal, a március 21-től április 2-ig tartó perzsa újévi ünnepek alkalmából mintegy harminckétmillió iráni – a lakosságnak csaknem fele – kelt útra, hogy távoli tartományokat keressen fel, zarándoklatokat tegyen, vagy ifjúkorában hátrahagyott falvakat látogasson újra.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon