A közvéleményt nyugtalansággal tölthetik el azok a vélemények, amelyek a Valóság és a HVG hasábjain napvilágot láttak a Gabcikovo–Nagymarosi Vízlépcsőről. A felsorakoztatott energetikai, műszaki, ökológiai ellenérvek akkor is aggodalomra adnak okot, ha egyikük-másikuk nem bizonyulna is kellően megalapozottnak. Ha az ellenérveknek csupán a töredéke is helytálló, akkor ez a gigantikus beruházás katasztrofális hatást tehet az amúgy is nehézségekkel küszködő magyar gazdaságra. Mint közgazdász, nem vagyok illetékes dönteni a műszaki tervezők és ellenlábasaik vitájában.
Bírálat és kiegészítés Sáfrán István cikkéhez (Népszabadság, 1983. X. 29.)
A Gabcikovo–Nagymarosi Vízlépcsőt (GNV) ismertető és méltató cikk egy térképpel kezdődik. Ezen vastag fekete vonal jelzi a Dunát. Sem a térképből, sem a szövegből nem derül ki, hogy az elfogadott tervek szerint a csehszlovák–magyar határt képező Dunából egy 30 km-nyi szakasz mint folyam megszűnik létezni. A Duna vizét Dunakilitinél átvezetik egy szlovák területen létesítendő mesterséges mederbe, az úgynevezett üzemvízcsatornába, s a régi mederbe csak minimális vízmennyiség, 50 köbméter/sec jut.
„Közből van a Duna, tartja a mérleg nyelvét. Régóta tartja már, de most baj van vele. Nem lehet az egyik serpenyőbe egy grammal sem többet dobni, mint amennyit az érvényes fizikai törvény szerint az egyensúly megkövetel. Az egyensúly: a tisztesség. A mérleg kezeléséhez tiszta kezű és becsületes emberek kellenek. A mérlegnél a legkisebb becstelenség is kilengést okoz.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét