Skip to main content

A GNV könyvtárban hozzáférhető irodalmának jegyzéke

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Általános munkák

1. Dr. Göcsei Imre: A Szigetköz természetföldrajza. Földrajzi tanulmányok 16. Akadémia, Bp. 1979.

2. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája, Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 290-301. o.

Nem nyilvános publikált anyagok

3. GabcikovoNagymarosi Vízlépcsőrendszer, Közös beruházási program, I. Összefoglaló jelentés; II. Létesítményjegyzék; III. Alátámasztó anyagok összefoglalója; OVIBER, VÍZITERV Bp. - VVIP, HYDRO CONSULT Bratislava, 1973. június

4. GabcikovoNagymarosi Vízlépcsőrendszer, Közös Egyezményes Terv, Összefoglaló dokumentáció; VÍZITERV, Bp. 1977.

5. MTA Munkabizottság: Jelentés a GabcikovoNagymarosi Vízlépcsőrendszer mezőgazdasági és környezeti hatásáról; Bp. 1981. október

6. A Duna távlati komplex hasznosítása; OMFB 9-8204 T.

7. MTA Interdiszciplináris Probléma Bizottsága: A Duna hazai fejlesztésének társadalmi feltételei és hatásai; Bp. 1983. február

8. A Gabcikovo(Bős)Nagymarosi Vízlépcsőrendszer adott műszaki megvalósítása esetén várható környezeti hatások előrejelzése; A TPB 30 022/1982. sz. határozata alapján az MTA főtitkára által felkért operatív csoport összefoglaló jelentése, Bp. 1983. április 30.

Folyóirat- és újságcikkek

9. Horánszky András, Jakucs Pál, Láng Edit, Simon Tibor: A GabcikovoNagymarosi és a Tisza II. vízlépcsőrendszerek ökológiai problémái; MTA Biológiai Osztály Közleményei 22. Bp. 1979. 407-414. o.

10. Válki István: A Dunakiliti térségben épülő duzzasztómű várható következményei; Honismeret, 1979. 3.sz.

11. Dr. Kertai Ede: A nagymarosi vízlépcső és a Dunakanyar; Élet és Tudomány, 1979. május 11.

12. Végh-Alpár Sándor: Táj - változás előtt; Magyar Hírlap, 1979. október 24.

13. Dr. Nagy László: Vízlépcső a Dunakanyarban. Mi lesz a Szigetköz sorsa? Búvár, 1979. 12. sz.

14. (a.gy.): A dunai vízlépcsőrendszer környezeti hatásai; Magyar Nemzet, 1979. XII. 18.

15. dr. Hajós Béla: A Rajna szabályozásának környezeti hatásai; Vízügyi Közlemények, 1980. 3. sz.

16. Szabó Gábor: Kerekasztal-beszélgetés a bősnagymarosi vízlépcsőrendszerről; Világgazdaság, 1980. november 25.

17. Bulkai Lajos: Parti szűrésű vízbázisok problémája; VITUKI Közlemények, 1981. 65-84. o.

18. Laczik Zoltán: Enegia az energiára; Heti Világgazdaság, 1981. április 14.

19. Palugyai István: Mi lesz a folyóval? (Interjú dr. Tóth János biológussal); Állatvilág, 1981. június

20. Alexay Zoltán: Ahol a víz az úr. Veszélyben a Szigetköz élővilága!; Állatvilág, 1981. június

21. Vargha János: Egyre távolabb a jótól. Dokumentumok a GabcikovoNagymarosi Vízlépcsőrendszer történetéből; Valóság, 1981. 11. sz.

22. Pákozdi Gertrúd: Erőmű épül a Dunán (Interjú Jan Vytrisal mérnök-kandidátussal, a GNV építését irányító hivatal szakosztályvezetőjével); Új Szó, 1982. II. 19.

23. Danisovic, Péter: „Piramist” építünk a Dunán?; Új Szó, 1982. II. 19.

24. Sáfrán István: Két tenger között az egyik kapu; Népszabadság, 1983. október 29.

25. Vargha János. Minden-áron?; Heti Világgazdaság, 1983. december 3.

26. Sáfrán István: Tudósok a nagymarosi vízműért; Népszabadság, 1984. január 14.

27. Dr. Tóth János: A BősNagymarosi Vízlépcsőrendszer környezeti hatásairól és néhány várható ökológiai problémájáról; Földrajzi Közlemények, XXXI. k. 1983. 1. sz.




























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon