Skip to main content

A szerkesztők

(Sugár András), A szerkesztők: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Gerenda a te szemedben… (Beszélő, 1991. október 12.)


Tisztelt Szerkesztőség!

Jót derültem „leleplezésük” olvastán, amelyet 1985-ben megjelent könyvem célzatos ollózásával követtek el. Akkori írásomból főleg az derül ki, hogy kommunista voltam. Voltam – mint sok millió magyar – úttörő is, csakhogy én meggyőződésből…

Eléggé előkelő társaságban vagyok: a volt kommunisták arcképcsarnoka korlátlan.




A szerkesztők: A gazdasági és szociális program elé


Írd és mondd: már csak tíz nap van hátra a szabad választásokig. A szabad demokratáknak fel kell készülniük a nagy napra (mint ahogy készülnek is, keményen), de gondolniuk és figyelmeztetniük kell arra is, hogy azután sem könnyű idők jönnek. Az ország, avagy ahogy a tavaly áprilisban elfogadott SZDSZ-program írja: A RENDSZER válságban van.

Azóta tovább nőttek adósságaink, különösen, ha a kormány decemberi bevallását is figyelembe vesszük.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon