Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Gerenda a te szemedben… (Beszélő, 1991. október 12.)


Tisztelt Szerkesztőség!

Jót derültem „leleplezésük” olvastán, amelyet 1985-ben megjelent könyvem célzatos ollózásával követtek el. Akkori írásomból főleg az derül ki, hogy kommunista voltam. Voltam – mint sok millió magyar – úttörő is, csakhogy én meggyőződésből…

Eléggé előkelő társaságban vagyok: a volt kommunisták arcképcsarnoka korlátlan. Jelcin, Dubcek, József Attila, Nagy Imre, Vásárhelyi Miklós, Koestler, Silone, Déry, Háy, Aczél Tamás, Méray Tibor… Tessék csak bőven idézni belőlük is, meg az Önök köreihez tartozó volt kommunisták, maoisták, fidelisták egykori írásaiból.

Én vállalom múltamat, annak minden tévedésével és szamárságával együtt. A világ változik körülöttünk, és csak a barom marad változatlan. Ezt Önök is nagyon jól tudják. Kíváncsi volnék, mikor idéznek hasonló bőkezűséggel más, Önökhöz közel álló kollégáim zsengéiből is… Gerenda a te szemedben? Rajta, Beszélő!

1991. október 12.

Tisztelettel:
Sugár András

Ha jól értjük Sugár András 1985 – 52 éves kora – előtt alkotott életművét zsengének nevezi. Ez megmagyarázza azt a gyermeki szeretetet, amellyel a Kádár-családon csüggött.

Tisztelettel:
A Beszélő (barom) szerkesztői


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon