Skip to main content

Aczél Endre

Aczél Endre: Pan T. küzdelme a genetikus eltévelyedésekkel


Terentiew úr (akit a továbbiakban Pan T.-nek fogok nevezni) meghirdette az állami tulajdonlásra hivatkozó politikai rendcsinálás programját.

Pan T. a közszolgálat fogalmát nem ismeri, ennélfogva nem is használja. Számára csak szimpla összefüggések léteznek. Ilyenek:

– a TVP állami televízió;
– az állam pillanatnyilag Walesa államfőben és az ő kormányában testesül meg;
– a TVP „mindenekelőtt” az államnak tartozik felelősséggel.

Ezek a szimpla összefüggések Pan T. munkájának rendező elvei, de ebben a lengyel híradósok eddig nem követték őt.








Aczél Endre: Ez a Thatcher nem az a Thatcher


Azt mondani tudniillik, hogy ha Kelet-Európában valaki „Thatcher módjára gondolkodik a nemzeti kérdésről, (azt) nyomban kozmopolita internacionalistának bélyegzik” – majdnem szamárság.

Először is, tudomásom szerint a volt brit miniszterelnök soha nem fejtett ki összefüggő nézeteket a „nemzeti kérdésről”.


Aczél Endre: Nem voltak dilettánsok


Tárgyilag erősen kifogásolható Kun Miklós történész néhány – gyanítom odavetett – mondata a II. világháború előtti Szovjetunió (értsd: Sztálin) katonai káderpolitikájáról.

Közismert, hogy 1937–38-ban a Vörös Hadsereg (nemet minősítés szerint addig kiváló) parancsnoki karát lefejezték. Ezzel nincs mit vitatkozni. De azzal igen, hogy 1940-ben, a „csisztka” után majd három évvel – mint Kun mondja – dilettánsok irányították a szovjet haderőt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon