Átutazó [Barna Imre]

Átutazó [Barna Imre]: Gondolatkiforgató


A Beszélő 13/14. számában ketten is válaszoltak Dánia hű fia című írásomra. „Átutazóval” se Magyar Fruzsina, se Szilágyi Sándor nem ért egyet, és én ezt természetesnek találom, hiszen épp az késztette őket írásra, hogy nem értenek velem egyet.

Magyar Fruzsina mindazonáltal megértette, miről van szó a Dánia hű fiában: tépelődésről, hangos gondolkodásról; és Aláírom című szép írásában maga is effélét művel. A Tagkönyvcsere?!, Szilágyi Sándor tollából, egészen más hangot üt meg.


Átutazó [Barna Imre]: Dánia hű fia


Furcsa emberpárt bámulok a buszon.

A hatvanhármas vagy hatvannégyes év ez, kényszeresen bámuldozó, keserves képzelgő gyerek vagyok, még csak valami bizonytalan ígéret a kamaszkor.

Bámulom ezt az emberpárt: a gubancos, ősz hajú, mégis zavarba ejtően fiús termetű és viseletű, sportszatyros férfit meg a fiatal lányt. Szerelmespár, csókolóznak is; az ősz hajú érthetetlenül hasonlít L. Gy. bácsira[SZJ]. Mintha L. Gy.