Skip to main content

Átutazó [Barna Imre]

Átutazó [Barna Imre]: Gondolatkiforgató


A Beszélő 13/14. számában ketten is válaszoltak Dánia hű fia című írásomra. „Átutazóval” se Magyar Fruzsina, se Szilágyi Sándor nem ért egyet, és én ezt természetesnek találom, hiszen épp az késztette őket írásra, hogy nem értenek velem egyet.

Magyar Fruzsina mindazonáltal megértette, miről van szó a Dánia hű fiában: tépelődésről, hangos gondolkodásról; és Aláírom című szép írásában maga is effélét művel. A Tagkönyvcsere?!, Szilágyi Sándor tollából, egészen más hangot üt meg.


Átutazó [Barna Imre]: Dánia hű fia


Furcsa emberpárt bámulok a buszon.

A hatvanhármas vagy hatvannégyes év ez, kényszeresen bámuldozó, keserves képzelgő gyerek vagyok, még csak valami bizonytalan ígéret a kamaszkor.

Bámulom ezt az emberpárt: a gubancos, ősz hajú, mégis zavarba ejtően fiús termetű és viseletű, sportszatyros férfit meg a fiatal lányt. Szerelmespár, csókolóznak is; az ősz hajú érthetetlenül hasonlít L. Gy. bácsira[SZJ]. Mintha L. Gy.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon