Skip to main content

Bán Zsófia

Bán Zsófia: Ikarusz tündöklése


A dolog így indul: farkasszemet nézni egy nyúllal, de úgy, hogy a homlokok szinte összeérjenek. Kell ehhez bátorság? Kell. A nézéshez, nem a nyúlhoz. De persze ahhoz is, mert meri azt mondani, hogy itt most ez fontos, hogy valamiért fontos. Egy nyúl vagy egy fénylő kakas a lépcsőfordulón, egy napsütötte, álmodó arc, ahogy kivilágít a magasra nőtt fűből, vagy éppen egy másik, szenvedéssel teli, a metró mozgólépcsőjén, micisapkás feje köré az aluljáró fényei vonnak rendhagyó glóriát.

Bán Zsófia: Egy talált vers újracsomagolása

Ambrus Judit, Bán Zsófia: Levelek Bán Zsófiához

Bán Zsófia és Ambrus Judit levélváltása

Bán Zsófia: Képzeletbeli Éden

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Bán Zsófia: Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek

[Testnevelés]

Bán Zsófia: A fal adja a másikat (is)

A szem, az fárad el először. S ha a szem nem bírja már tovább, akkor a lélek is összetöpped, kihussan belőle a levegő, mint egy elszabadult lufiból. Hogy mindig csak nézni, olvasni, mert valaki mindig üzen. Ez lehet(ne) jó is, mert akkor nem vagyunk egyedül. De aztán elolvasom, és de.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon