Skip to main content

[Bányai Péter]

[Bányai Péter]: A magyar kérdés mint a román ellenzékiség „sírásója”?


E. Constantinescu és az RCD a magyarsághoz, RMDSZ-hez, kisebbségi kérdésekhez való viszonya igen ellentmondásosan alakult. Fontosnak ítélték a magyarság 1 milliós szavazatát – ezért anélkül, hogy az RMDSZ programjáról valaha is érdemben tárgyaltak volna – ezért azt partnernek tekintették. Ez év február elején a PAC ultimátumot intézett az RCD-hez, azt követelte, hogy zárják ki az RMDSZ-t, amennyiben ez nem ismeri el a román nemzetállamot, és nem mond le autonómiaköveteléseiről. Constantinescu erre semmi okot nem látott, de e toleráns nyilatkozattal kevesen értettek egyet az RCD-n belül.

[Bányai Péter]: A demokratikus konvenció születése és bomlása


A Romániai Demokratikus Konvenció (RCD) az ellenzéki pártok és szervezetek szövetségeként alakult meg 1991-ben. Fő és tán egyetlen sikere az 1992-es helyhatósági választások eredménye volt – a nagyobb városok többségében az RCD-s polgármesterjelölt győzött. E siker után viszont hideg zuhanyként érte a konvenciót az 1992-es általános választások eredménye, Iliescu fölényes győzelme az RCD jelöltjével, Emil Constantinescuval szemben.

Az RCD működési zavarai e kudarc után sokasodtak meg.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon