November 6-án Albániában népszavazást tartottak az új alkotmány tervezetéről. Ha a lakosság igent mondott volna a referendumra, akkor most az első posztkommunista albán alkotmány megszületését ünnepelhetné a világ.
Az albánok többsége azonban elutasította a tervezetet. Hogy ezt milyen arányban tette, arról megoszlanak a források.
Ördögi kör
A görög–albán hidegháború nem új keletű, és átfogóbb okai vannak, mint a kisebbségi kérdés. A két ország a második világháború után csak 1971-ben, a katonai junta idején létesített diplomáciai kapcsolatokat: addig Görögország úgy tekintette, hogy 1940 óta, amikor az ekkor a fasiszta birodalom részét képező Albánia területéről Olaszország megtámadta, folyamatosan hadban állt északi szomszédjával.
Hogyan jellemeznétek tömören a mai albániai helyzetet?
Teodor Keko: Rendkívül örvendetes fejleményeket tapasztalhatunk napjainkban, s ez nem véletlen, hiszen remek kormánnyal büszkélkedhetünk. Azt hiszem, Albánia rátalált a helyes útra, mármint az önkényhez visszavezető ösvényre. Nagy általánosságban ez a kormány sem üt el sokban a többi közép- és kelet-európai kormánytól: örülök, hogy nem kényszerít rám új szerepeket, amikor egyszer már olyan szépen megszoktam a diktatúrát.
Albániában egészen 1990-ig virultak a „tiszta sztálinizmus” hagyományai: a totális „kommunikációs tilalom” itt dühöngött leginkább és legtovább. Még a közelmúltban is tilos volt például arról beszélni, hogy hiányzik valamilyen áru a piacról; Picassóról vagy Joyce-ról végképp nem volt tanácsos kedvező véleményt nyilvánítani.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét