Skip to main content

Beck András

Beck András: N. E., mint Neményi Erzsébet

II. rész

Szuverén, radikális és renitens. Ezeket a szavakat ropogtatom, amikor megpróbálom jellemezni karakteres prózáját, amely annál rendkívülibbnek tűnik számomra, minél többet olvasom. A német, angol és francia nyelv elsajátítása hozzátartozott a neveltetéséhez, s ha tetszik, ennek számlájára írhatjuk széles látókörét és tájékozottságát is.

Beck András: Szó, szót, követ

(Horger a pácban)

Az Est-lapok repertóriumát lapozgattam éppen. Ez kicsit úgy hangzik, mintha azt írnám, hátradőltem a fotelban és rágyújtottam a pipámra, vagy odakészítettem magamnak egy korsó sört, és bekapcsoltam a tévét, vagy éppen hozzákezdtem a vacsorához, amikor… Szóval mintha az élet egyik magabízó, ellazult pillanatát idézném fel, hogy megágyazzak valami elkövetkező, váratlan eseménynek. Csakhogy ott re­cseg abban a mondatban a repertórium szó, és aki tudja, mi az, azt is tudja, hogy ilyesmit senki sem szokott csak úgy, kedvtelésből, lazításképpen lapozgatni.

Beck András: Egy percre mindenki

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon