Skip to main content

Borsányi András

Borsányi András: A védtelen ország


A felelős magyar biztonságpolitikusoknak egy olyan ütőképes magyar hadsereget kell létrehozniuk, amely hazánk védelmének ellátására is képes.

Az aktuális kormány állandóan a Magyar Honvédségben zajló sikeres reformokról beszél, de a szakértők tudják, hogy a reform elmaradt. Gyakorlatilag el sem indult. Védelmi költségvetésünk felhasználása nem hatékony, Európában egyedülálló módon alig pár ezer fő a bevethető katonák száma, miközben a honvédség lényege elvész egy értelmetlenül hatalmasra duzzasztott vízfejben.


Borsányi András: A Vajdaság nem Koszovó

A vajdasági Horgoson két szomszédos családi házban 2005. február 1-jén találtak rá egy magyar család hat tagjának holttestére, közöttük két gyermek tetemére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon