Búcsúszimfónia, mert a hírek szerint az utolsó számot tartjuk a kezünkben. De legyünk pontosak: a folyóiratnak csak mostani – a második – korszaka ért véget, a lap nem szűnik meg, csak az már egy másik Magyar Napló lesz.
Milyen is volt ez a „második köztársaság”? Csupa kettősség. Eleve az, hogy biweekly volt – talán az egyetlen ilyen magyar periodika – kétféle irányból határozta meg a szerkesztést.
Ha nem volna, ki kellene találni. Az MTV alámerülése idején (mélyebbre csak azért nem süllyedt, mert már feneket ért) mutatkozott meg igazán, milyen jó is (hogy van).
Az embert úgy általában nem szokta érdekelni, hogy egy adót ki és miért gondol és finanszíroz – legfeljebb különös esetben, médiavillongás idején, adófizetői minőségében vagy újságolvasóként –, amikor éppen néz, akkor semmiképp sem. Nézőből kétféle van. Az egyik leül a képernyő elé, s elkezd pilinckázni. A másik előre kiválasztott programra megy.
A költészetnapi szám „belterjesen” emlékezik meg az ünnepről: jó versekkel. Balla Zsófia és Parti Nagy Lajos A Kozmosz énekét, József Attila fiatalkori szonettkoszorúját adta föl tizennégy magyar költőnek, írnának az eredeti kezdő- és zárósorok megtartásával egy-egy szonettet, s az így betelt ciklust követi tizenötödikként az adott sorokból épített József Attila-i mesterszonett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét