Skip to main content

Csarnai Attila

Csarnai Attila: Öreg a zsámlin


Csupaősz, szakállas, toprongyos, szakadt bakancsot viselő öregember ül egy zsámlin a Nyugati pályaudvar nagycsarnokában, szerda éjjel. Arra vár, hogy a köjálosok előbb a fertőtlenítőbe, majd kórházba szállítsák. Szótlanul mered maga elé, még a fejét sem mozdítja.

Ez volt az az éjszaka, amikor minden előzetes jel arra mutatott, hogy a hajléktalanokat végleg eltávolítják a pályaudvarokról.


Csarnai Attila: Férfi az utca közepén


Középmagas, barna hajú, farmernadrágos, közepesen kopott kabátú, szóval teljesen átlagos kinézetű férfi állt az egyik úttorlasz előtt, és irányította a forgalmat. Ilyen szokásos, mindennapi emberek terelték az autókat az utcákon vasárnap, a taxisblokád harmadik napján, amikor az ország kezdett fellélegezni, egy-egy sávon már közlekedhettek az autók.

Ez a férfi semmi különöset nem tett, csak néha felemelte a karját – erre lassítottak vagy megálltak az autók –, aztán másik kezét lóbálni kezdte, mire a kocsik megindultak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon