Daróczi Ágnes

Daróczi Ágnes: SZIKÁRAN ÉS TISZTÁN

Havas Gáborral kíváncsi egyetemistaként találkoztam először, amikor Heleszta tanár úr vendégelőadónak hívta egy szociológiaóránkra. (Igen, igen, jól hallottátok, mire 1976-ot írtunk, a legvidámabb barakkba beszivárgott a rút kapitalizmus eme csökevénye!)

Tágra meredt szemekkel bámultam és minden porcikámmal figyeltem, hogy a statisztika és az elemzés megfellebbezhetetlenül tudományos módszerével miképpen írható le a cigányoknak – vagyis az én népemnek a helyzete.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Daróczi Ágnes: Kései levél Solt Ottiliának

 

Kedves Ottilia!

Mostanában sokat gondolok rád. Különösen, amikor torkomat szorítja a sírás. Nem, nem magamért sírok, hanem a helyzet miatt, amiben máig van az én árva népem.

Nem a munkanélküliség fáj, hiszen te tudhatod, nem először kóstolom ezt a keserű kenyeret: Politikai tisztogatás áldozata nem először lettem, hiszen már 1974-ben párthatározatot hoztak ellenünk – mondván, „nacionalista, újbaloldali elhajlók” vagyunk –, bár soha nem voltunk semmiféle pártnak tagjai...

Daróczi Ágnes: „Kaptam a romáktól emberi gazdagságot...”

Csalog Zsolttal Daróczi Ágnes beszélget


…Hát, ehhez pálinka kell nekem!… Ági?

Egy picit.

Legfeljebb majd sokat vágsz!…

Zsolt! Most paraszti környezetben vagyunk, de te tényleg parasztok között kezdted az igazi szakmádat. Néprajzosként végeztél.

Igen, igen. Nemcsak néprajzosként, régészként, de hát ez ugyanúgy vidékre vitt és faluba elsősorban. Persze ez a világ, amit itt most láttok, az igazi parasztitól azért nagyon messze van már.