Skip to main content

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán: 1971


Hogy merre vezet, nem tudom már. Biztos:
az utak simák és gördülékenyek valamerre.
Én folytonosan a jó halálra gondolok; mint
rézlemezbe mart jegy, létezem névtelenül.





Kondor Béla 1971-ben megjelent Boldogságtöredék című verskötetéből másolom ide ezeket a sorokat. A vers címe N. N.

Farkas Zoltán: Egységben a kétség


Farkas Zoltán: Tisztázzuk, hogy a két ellenzéki párt miben ért egyet, és miben nem, milyen területekre terjedhet ki a két párt együttműködése, és hogy a későbbi szemrehányásokat elkerüljük, tisztázni kellene azt is, hogy mit nem kedvelnek a másik pártban, a másik politikai pályafutásában, mi az, amivel fájó sebeket ejtettek, rossz emlékeket hagytak, amelyek még ma is vissza-visszatérnek és nehezítik az egyetértést.

Solt Ottilia: Ami engem illet, én ha valamiért szemrehányást tudok tenni az MSZP-t alkotó tábor némely csoportjának, vagyis azoknak, akik bizonyos folyto


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon