2014. április 18.
„Európa jobbra fordul? Szélsőjobboldali populizumus, extrémizmus és az európai választások” címmel tartottak márciusban egy konferenciát Kölnben, amely sok tekintetben új megközelítéseket és perspektívákat vonultatott fel a szélsőjobboldalról szóló diskurzussal kapcsolatban.1 A konferenciát némi iróniával indította a téma egyik leginkább elismert szakértője, az amerikai Georgia-i Egyetem professzora, Cas Mudde.
2013. október 23.
Görögországban 2012-ben egy szélsőjobboldali párt, az Arany Hajnal közel 7 százalékkal bekerült a Parlamentbe, népszerűsége egészen a legutóbbi időkig az országos reprezentatív felmérések szerint 13-15 százalék körüli szintig emelkedett. Harmadik Birodalmat idéző biológiai alapú rasszizmusával, szélsőséges antiszemitizmusával, nyílt agressziójával együtt járó immáron tartós népszerűsége sokkolta a világ és a görög közvélemény jelentős részét is. A közelmúltban egy látszólag váratlan fordulat következett be a párt életében. 2013. szeptember 17-én egy kocsmai szóváltás után meggyilkoltak egy köztudottan antifasiszta, baloldali rappert, Pavlos Fyssas-t. A gyilkosság után közvetlenül az elkövető bizonyíthatóan több Arany Hajnal képviselővel is lebonyolított telefonhívást, köztük Ilias Kasidiaris-al is, aki a párt szóvivője, és a jövő évben tartandó athéni polgármester választások jelöltje.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét