Skip to main content

Fleck Zoltán

Fleck Zoltán: Jogállami intézmények és alakítóik


A közelmúltban az a meglepetés érte a közvéleményt, hogy a jogállam egyik leglényegesebb pillérének számító igazságszolgáltatást is emberek működtetik, akik éppoly gyarlók, mint bárki más. Még az is lehet, hogy annyi előítélet, lustaság, nemtörődömség és intolerancia hordozói, mint az egyéb diplomás foglalkozások képviselői.

Mondhatnánk tehát, hogy minden rendben van: miért kéne e jogászoknak jobbaknak lenniük az átlagnál? Nincs nagyobb baj, mint az, hogy az értelmiség elköteleződése néhány, a modern demokráciákban megszokott alapértéknek még nem elég erőteljes.


Fleck Zoltán: Bírók a rendszerváltásban


„Az elmúlt években nem a legjobb képességű emberekből lettek a bírák.
A fizetés meg az egyéb okok miatt ez ismert. Nem a legjobbak maradtak ott.”

A politikai kultúra egyik jelentős aspektusa a múlt feldolgozása, az elmúlt, megélt történelmi rendszerhez való viszony. A meghaladott politikai berendezkedésről érvényben levő képzetek pedig különösen érdekesek egy rendszerváltás utáni állapotban. Az elit különböző csoportjai igyekeznek a legitim múltképeket megalapozni, a múltat definiálni, így sajátos, szimbolikus harc is folyik az érvényes definíciók körül.



Enyedi Zsolt, Fleck Zoltán: Számháború?


Tudjuk-e, hányan vannak?

Az „Ön szerint kb. hány cigány (illetve zsidó) él Magyarországon?” típusú kérdésre precíz válasz nyilván csak akkor adható, ha tisztázzuk mindenekelőtt, hogy a számos lehetséges ismérv közül mit értünk „zsidó” illetve „cigány” alatt. Származást, bőrszínt, vallást, nyelvet, identitástudatot, kultúrát?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon