Csakugyan igaz: a Liga legutóbbi választmányi ülésén bejelentettem, hogy felmentésemet fogom kérni. (Az új vezetésválasztásig az általános alelnök, Horn Gábor viszi az elnöki teendőket).
Az okokról. Egy demokratikus szervezetnél egy lemondás természetes dolog; főleg, ha valaki a hetvenedik életévébe lép, súlyos infarktuson esett át, s a hallatlan energiákat követelő feladathoz kevésnek érzi az erejét.
Kedves Pali – úgy is mint druszám és baloldali elkötelezettség dolgában sok tekintetben eszmetársam –, nagy figyelemmel olvastam a július 27-i Beszélőben megjelent Vártára, baloldaliak! című írásodat, ezt a sok szempontból kiváló és megrendítő eszmefuttatást. A benne foglaltak nyolcvan százalékával s a címben két szóba foglalt kétségbeesett harci kiáltással mélységesen egyetértek.
Mielőtt rátérnék arra a húsz százalékra, amivel vitám van, engedj meg egy személyes jellegű kiigazítást.
Makkai persze nem annyira elfogult, mint a fentnevezett, egzisztenciájukban érintett urak – ő az egész szakszervezeti mozgalmat leprázza, odáig menve, hogy kibontakozott szakszervezeti pluralizmusunkat már-már jelenünk „szégyenfoltjának” merészeli nevezni.
„A rendszerváltás szülöttei, az újonnan alakult ún. független vagy szabad szakszervezetek…” kezdi egyik mondatát.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 46 hét
9 év 19 hét
9 év 23 hét
9 év 23 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 27 hét
9 év 28 hét
9 év 28 hét