Téli vasárnap délelőtt, a hetvenes évek közepén,
egy múzeumi matinén,
Pilinszky olvasott fel verseiből.
Kántáló hangját felitta
a pécsi székesegyház fala, harangja,
és visszaverték a dallamot,
mint napfényt az üvegablakok.
Kint csikorgó hideg, bent ólmeleg.
(Állandó éjszakás londinerként
dolgoztam akkortájt a Nádor szállodában,
s bár aludtam is, de ugrásra készen,
úgy, mint a vadállat.)
„Cseléd akartam lenni.
1987 szeptembere van, gyönyörű idő, és zötyögök a KP 68-04 rendszámú mogyorószínű Trabanttal Serfőző Simon költő társaságában az Alföldön át Miskolcról Lakitelek felé.
Nem tudjuk, mi lesz itt, de sejtjük, hogy ez most már több, mint a lassan rendszeressé vált szabad szájú irodalmi rendezvények egyike. Lezsák Sanyi szervezett már itt néhány kemény, még a hatalomhoz nem túl közel álló embert is felszisszenésre késztető rendezvényt. Lezsák alig szerepelt a nyilvánosságban, híre mégis eljutott – szájhagyomány útján – nagyon sok emberhez.
Én azzal kezdem megjegyzéseimet, amivel Radó Péter a röpiratát befejezte. Tudniillik, hogy bízzuk a baranyai beás falvak gyerekeinek szüleire, hogy milyen oktatást szeretnének gyermekük számára. Az érdekeltek ugyanis megkérdezhetők, írja Radó. Az oktatási rendszer csak egy példa a sok közül, de ebben az esetben is, mint mindig, az a lényeg, vajon egy-egy döntés előtt megkérdezik-e az érdekelteket, bevonják-e őket a döntések előkészítésébe, majd a végrehajtásba, vagy csak „elszenvedtetik” velük a döntéseket és azok következményeit.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 6 hét
9 év 31 hét
9 év 35 hét
9 év 35 hét
9 év 36 hét
9 év 36 hét
9 év 37 hét
9 év 39 hét
9 év 39 hét
9 év 39 hét