Téli vasárnap délelőtt, a hetvenes évek közepén,
egy múzeumi matinén,
Pilinszky olvasott fel verseiből.
Kántáló hangját felitta
a pécsi székesegyház fala, harangja,
és visszaverték a dallamot,
mint napfényt az üvegablakok.
Kint csikorgó hideg, bent ólmeleg.
(Állandó éjszakás londinerként
dolgoztam akkortájt a Nádor szállodában,
s bár aludtam is, de ugrásra készen,
úgy, mint a vadállat.)
„Cseléd akartam lenni. Van ilyen.”
És innen már csak hangfoszlányok
jutottak hozzám el, majd csak a csend,
csak az álom, mintha szelíd vizeken
hajóznék egyre távolabb,
el innen, egyre messzebbre el.
És nem ébredni fel sohasem.
Friss hozzászólások
8 év 1 nap
10 év 25 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 30 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét