Téli vasárnap délelőtt, a hetvenes évek közepén,
egy múzeumi matinén,
Pilinszky olvasott fel verseiből.
Kántáló hangját felitta
a pécsi székesegyház fala, harangja,
és visszaverték a dallamot,
mint napfényt az üvegablakok.
Kint csikorgó hideg, bent ólmeleg.
(Állandó éjszakás londinerként
dolgoztam akkortájt a Nádor szállodában,
s bár aludtam is, de ugrásra készen,
úgy, mint a vadállat.)
„Cseléd akartam lenni. Van ilyen.”
És innen már csak hangfoszlányok
jutottak hozzám el, majd csak a csend,
csak az álom, mintha szelíd vizeken
hajóznék egyre távolabb,
el innen, egyre messzebbre el.
És nem ébredni fel sohasem.
Friss hozzászólások
4 év 41 hét
7 év 14 hét
7 év 18 hét
7 év 18 hét
7 év 20 hét
7 év 20 hét
7 év 20 hét
7 év 22 hét
7 év 23 hét
7 év 23 hét