Skip to main content

Hiányok

Furmann Imre

Vissza a főcikkhez →


Téli vasárnap délelőtt, a hetvenes évek közepén,
egy múzeumi matinén,
Pilinszky olvasott fel verseiből.
Kántáló hangját felitta
a pécsi székesegyház fala, harangja,
és visszaverték a dallamot,
mint napfényt az üvegablakok.
Kint csikorgó hideg, bent ólmeleg.
(Állandó éjszakás londinerként
dolgoztam akkortájt a Nádor szállodában,
s bár aludtam is, de ugrásra készen,
úgy, mint a vadállat.)
„Cseléd akartam lenni. Van ilyen.”
És innen már csak hangfoszlányok
jutottak hozzám el, majd csak a csend,
csak az álom, mintha szelíd vizeken
hajóznék egyre távolabb,
el innen, egyre messzebbre el.
És nem ébredni fel sohasem.




















Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. március, Évfolyam 8, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon