Skip to main content

A köztársaság állapota

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Eötvös Károly Intézet 2003. február 17-én kerekasztal-beszélgetést rendezett A Köztársaság jelene címmel. A résztvevőket arra kérték, hogy tartsanak vitaindítót és cseréljenek eszmét olyan, általuk szabadon választott kérdésről, amely a köztársaság állapota szempontjából szerintük most különösen fontos. Lányi András író: Az átmenet demokráciája; Sajó András alkotmányjogász: Szt. Korona respublica, avagy az intézményes fogalomtorzulás dialektikus materializmusa; Szalai Erzsébet szociológus: Eredeti tőkeátcsoportosítás és szociális jogok; Tölgyessy Péter országgyűlési képviselő: Túlterhelt demokrácia címmel foglalta össze gondolatait. Rovatunkban most a Lányi András és Szalai Erzsébet előadása alapján készült írásokat közöljük.


Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. március, Évfolyam 8, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon