Skip to main content

Győrffy Iván

Győrffy Iván: Ötven év magány

Koltai Róbert: Csocsó, avagy éljen május 1-je!


A pokol, a legaljasabb emberi indulatok, a legmegalázóbb történelmi helyzetek nem attól pokoliak, hogy a gonoszság tetőfokát jelenítik meg. A színtiszta, keveretlen feketeség láthatatlan, szemmel, ésszel, érzékekkel nem felfogható. Csak akkor tesz múlhatatlan benyomást az emberben, ha más árnyalatokkal vegyül össze, fehérrel, rózsaszínnel, szivárvánnyal – jó szándékkal, vágyakkal, ellentmondásos indulatokkal. Az ördög ember alakjában igazán hatékony és félelmes.

Győrffy Iván: Képpé vált gondolat

Hajdu Szabolcs Macerás ügyek című filmjéről


Kétfajta lázálom létezik: olyan, amelyik rémséges árnyakat vetít elénk, s felkavaró képeit rögvest a tudat mélyére temetjük, s olyan, amelyben kicsit még elidőznénk. Utóbbi a valószerűség élményével ajándékoz meg bennünket, miközben tudva tudjuk, csupán ködös álomfoszlányokban van részünk. Meghitten ismerős, tele az otthon, a múlt, a gyermekkor régóta fel nem idézett illatával, karnyújtásnyira, mégis elérhetetlen távolságra tőlünk. Ez a lázálom, bár képtelen, mégis enyhülést nyújt, pihenést a valóság és a teljes tudatlanság közötti keskeny mezsgyén.

Győrffy Iván: Kígyó az Édenkertben

Szurdi Miklós: Vademberek


Minden út, amelyik szigetre vezet, egyúttal kiút a valóságból. A társadalmat mint egyedül autentikus életközösséget alapelvként kezelő modern ember nem tudja másképp, csak irracionális fogalmakkal, viselkedéssel birtokba venni a senkiföldjét. A fantázia birodalmába helyezi át a létező földdarabot, s ezáltal ő maga is félig képzeletbeli lénnyé nemesedik. Ez azonban meghasonlás nélkül nem megy: az éretlenség vagy a szent elhivatottság mérőfoka azt hinni, létezik egyenrangú alternatíva a „normális”, „bevett” életmód mellett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon