Skip to main content

(Győri György)

(Győri György): Országomat egy pár lengyel cipőfűzőért?

Egy (kis)polgár aggodalmai


A hatalmas körúti bérházban és közvetlen környékén a választási előcsatározások – összejövetelek, vitaestek, gyűlések – óta négyen-öten tudjuk egymásról, hogy SZDSZ-tagok vagy szimpatizánsok, hogy Beszélő-előfizetők vagy rendszeres vásárlók vagyunk, és azt is, hogy az SZDSZ képviselőjelöltjére szavaztunk. Akad köztünk olyan, aki ötvenhatban forradalmárként lépett föl, a másik pedig vállalva a veszélyeket terjesztette a földalatti láncban az illegális Beszélőt és más szamizdat kiadványokat.

(Győri György), Kopasz János: Mindent lenyelni?


A vérükbe ivódott hogy mindent le kell nyelnünk, mert semminek sem – magunknak sem – vagyunk a gazdái. Kopasz János például a Beugró voltam nem profi című (egyébként élvezetes) kis cikkében leírja, hogy „A kapunkon belépve tetten érek egy féfit vizelés közben… el kell viselnem.” Valóban el kell-e? Én nem viseltem volna el. Hanem kitessékeltem volna a vizelőt a lakóházamból. (Nemegyszer megtettem már ezt a forgalmas Szent István körúti házunkban.) Házam? Házunk? De hát a tulajdonviszonyok még… Akkor is!

(Győri György): [Névadás]


A legtöbb lapnak van – kell, hogy tegyen – valamiféle „Visszhang” rovata. A „Beszélő” neve lehetővé tesz egy érdekes szójátékot: „VisszaBeszélő”. Így, ahogy leírtam. Egybe írva és a második tagot nagybetűvel írva. S hogy az ötlethez tartalom is legyen: máris küldök egy hozzászólást, amit nagyon fontosnak tartok!

Barátsággal!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon