Skip to main content

Jankovics László

Jankovics László: Eurósirató

Régóta visszatérő sirám a monetáris politikai szakkérdésekkel és az európai integráció keleti kibővülésének problémáival foglalkozó közgazdászok és más társadalomtudósok között, hogy az esemény jelentőségéhez képest túlzottan csekély figyelem övezi a közös európai valuta bevezetését mind a politikai elit, mind a széles értelemben vett közvélemény részéről. Most viszont nem lehet ok panaszra: rövid idő leforgása alatt a politikai napirend kiemelt helyére repült az euró, közéleti napi- és hetilapok címlapján szerepel folyamatosan a téma, különös tekintettel a céldátum elhalasztása kapcsán kirobbant „évszámháborúra”.

Jankovics László: Hitelesség a gazdaságpolitikában

Nemzetközi trendek és hazai deficitek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon