Skip to main content

Johann Till

Johann Till, Koncz Lajos: Vita: Borsody István és a sváb kitelepítések


Menthető-e Borsody István?

Válasz Koncz Lajosnak

„Csak a tiszta beszéd és az egyenlő történelmi mérce...”
(Bellér Béla)


Borsody István a magyarországi svábok kiűzését propagáló cikke német nyelven 1958-ban, Dr. Johann Weidlein Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930–1950 című munkájának 353. oldalán jelent meg Internationale Gesichtspunkte der Schwabenaussiedlung címmel. E dokumentáció bővített magyar változata a SUEVIA PANNONICA e.V.




Johann Till: „Kiemelni és ártalmatlanná tenni a svábságot”

Megjegyzések Koncz Lajos Az emigráció tanítómestere (Beszélő, 2002. november) című cikkéhez


A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy az immár VII. évfolyamban járó Beszélő 2002. novemberi száma hozzám – egy bajor vidéki kisvárosba – is eljutott. Benne különösen a kisebbségekkel – cigány, zsidó, magyar – foglalkozó kiegyensúlyozott tanulmányok és cikkek keltették fel figyelmemet.

Johann Till: Két észrevétel Yehuda Lahav cikkéhez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon