Skip to main content

Kiss Csaba

Kiss Csaba: Franciaország

Őrködni a telekommunikáció szabadsága felett…
TV-felügyelet – nálunk és más nemzeteknél


Bármilyen különös is, a francia rádiós és televíziós szabályozás alapja egy még 1837-ből származó törvény, amely megtiltotta, hogy állami engedélyezés nélkül bárki is táviratokat továbbítson. 1857-ben az akkor már meglévő távíróvonalak állami monopóliumot biztosítottak törvényben, 1923-ban jelent meg az első szabályozás a rádióadókról. Ettől kezdve egészen 1982-ig a rádió és a televízió állami monopólium volt, csupán ekkor hoztak törvényt arról, hogy bárki indíthat rádióadásokat vagy televíziós programokat – de a frekvenciák elosztása ekkor is, azóta is állami engedélyezéstől függ.

Kiss Csaba: Franciaország

Mit tehet és mit nem?
Parlamenti ellenzék – nálunk és más nemzeteknél


A francia sajtóban a parlamenti ülésszakok idején gyakran szerepel egy szám: 49/3. Az alkotmány 49. paragrafusának harmadik bekezdése teszi lehetővé ugyanis a kormány számára azt, hogy az általa előterjesztett törvénytervezeteket akkor is hatályba léptesse, ha azok nem kapták meg a nemzetgyűlés tagjai többségének szavazatát. Egyetlen kivétel van: ha a nemmel szavazó képviselők a bizalmi szavazáshoz hasonló eljárást kérnek, az úgynevezett censure alkalmazását: ha ilyenkor nincs többsége a kormánynak, távoznia kell.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon