Törzsök Erika: A konferencia címe – Liberális társadalmak születnek – így, kijelentő módban talán kissé megtévesztő, legföljebb egy kérdőjellel lenne bárki számára elfogadható.
Kolumbán Gábor: Kérdőjelekből nem volt hiány: egyes előadók odáig elmentek, hogy még a liberalizmus kelet-európai funkcióját is megkísérelték újradefiniálni, mondván: a liberalizmus itt valami újat, mást kell jelentsen, mint eddig.
Az „új év” valójában Teodor Stolojan miniszterelnök átmeneti kormányának beiktatásával kezdődött, aki rövid idő alatt átvette a kezdeményezést. Receptje így hangzik: politikai stabilitásra van szükség. Ehhez kell az alkotmány, helyhatósági, általános és elnöki választások. Mindezt fűszerezni kell egy népszámlálással, egy kis privatizálással. Hetekig kell egyezkedni a szakszervezetekkel a minimálbérekről és a létminimumról. Hadd végezze mindenki a dolgát! Közben meg kell győzni a Nyugatot arról, hogy Románia a nyugalom, békesség és stabilitás szigete.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 49 hét
10 év 22 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 29 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét