Kolumbán Gábor

Nyomtatóbarát változat

Az „új év” valójában Teodor Stolojan miniszterelnök átmeneti kormányának beiktatásával kezdődött, aki rövid idő alatt átvette a kezdeményezést. Receptje így hangzik: politikai stabilitásra van szükség. Ehhez kell az alkotmány, helyhatósági, általános és elnöki választások. Mindezt fűszerezni kell egy népszámlálással, egy kis privatizálással. Hetekig kell egyezkedni a szakszervezetekkel a minimálbérekről és a létminimumról. Hadd végezze mindenki a dolgát! Közben meg kell győzni a Nyugatot arról, hogy Románia a nyugalom, békesség és stabilitás szigete. Hiszen ide s tova már két éve nem lövöldözünk. Ilyen déli és északi szomszédok mellett nem is lehetetlen a meggyőzés. Csak a polgárháborút kell elkerülni. Cseh–Szlovákia és Magyarország közeledése az Európai Közösséghez egyébként is egészen közel, határközeibe hozza Európát.

Strasbourgban meghallgatták a román parlamenti küldöttséget, és Bukarestben tárgyal az Európa Tanács bizottsága. A megfigyelők és üzletemberek, akiket nemrég elriasztottak a bányászok, újra ellepték az Intercontinental Szállót. Ha sikerül Európa bizalmát megnyerni, talán lesz hitel és tőkeberuházás is.

Közben folytatni kell a mezőgazdaság élesztgetését, a földek jogi helyzetének rendezését, és meg kell indítani az állami tulajdon privatizálását a megfelelő csődeljárásokkal egybekötve. Ha mindez összejön az év közepéig, akkor Stolojan úr elfoglalhatja talonba tett kinevezése alapján az igazgatótanácsi székét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál.

Válások és érdekházasságok

A Stolojan által diktált naptár mindenkit kényszerhelyzetbe hoz. Aki ebben a játszmában életben akar maradni, annak lépni kell. A politikai pártok igyekeznek rendezni soraikat. A front fiatal reformerei Petre Roman vezetésével nem hajlandóak tovább cipelni a konzervatívokat. Igyekeznek szabadulni Iliescutól és vele együtt a neokommunizmus látszatától is, hiszen ez a portéka már nem kelendő a piacon. Ez a disputa legalább háromfelé hasíthatja a frontot. Hatásos kampánnyal jelentkeztek a helyhatósági választásokon a Dinu Patriciu vezette Ifjú Liberálisok: népszerű ellenképei lehetnek a meglehetősen ködösen és ellentmondásosan politizáló Nemzeti Liberális Pártnak.

A Nemzeti Megmentési Front nyomasztó árnyéka és az elmúlt két év parlamenti tapasztalata érdekházasságra kényszerítette a fontosabb ellenzéki pártokat. Koalíció a demokráciáért elnevezéssel közösen indítottak jelölteket a helyhatósági választásokon. A koalíció gerincét a Nemzeti Liberális Párt, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt, az RMDSZ és a Polgári Szövetség Pártja jelenti. Azt, hogy meddig lesz életképes ez a meglehetősen nyitottra sikerült házasság, majd a jövő dönti el.

A botrányos Hargita–Kovászna-vita és az alkotmány megszavazása egyértelműen jelezte, hogy a jelenlegi parlament nem tükrözi az ország politikai erőviszonyait és hangulatát. Az alkotmány elleni szavazatok olyan román politikai erők létezéséről is hírt adtak, akik számára fontosabb az, hogy demokrácia, jogállam és piacgazdaság legyen Romániában, mint az, hogy közfelkiáltással megszavazott alkotmány nyilvánítsa ki az egységes nemzeti államot. Ott is szavaztak az alkotmány ellen, ahol ’90 májusában mindenki a piros pulóveres és sugárzó mosolyú Frontra szavazott.

Az idén tehát várhatóan újrarajzolódik Románia politikai erővonalainak térképe. A helyhatósági választások eredményeként sok helyen, különösen Erdélyben, kicserélődnek a frontpárti lakájhatóságok. Valódi önkormányzatok indulhatnak el ott, ahol autonóm személyiségek kerülnek a helyi hatalomba.

A politikai élet aktivizálódása felgyorsítja az RMDSZ strukturális reformját is. Május végén, még a parlamenti választások előtt sor kerülhet a rendkívüli kongresszusra, melynek fő feladata a pluralizmus működési kereteinek megteremése és egy koalíciós, ún. kisebbségi önkormányzat előkészítése lesz. A székelyföldi választási tapasztalatok már a kétkedőket is meggyőzték arról, hogy az egypártrendszer még akkor sem működőképes, ha az nem totalitárius és nem kommunista. Az érdekek a háttérben meghúzódva manipulálhatják továbbra is a közösségeink életét. Tartok tőle, hogy Székelyföldön évekig fogjuk érezni a pluralizmus hiányának következményeit. Talán megvan már legalább egy nemzeti-keresztény, egy liberális és egy kisgazdaplatform létrejöttének feltétele.

Legyünk optimisták?

A politikai erőviszonyok tisztulása várhatóan hatni fog a gazdasági átmenet dinamikájára is. Románia jelenlegi kaotikus gazdasági helyzete véleményem szerint legalább három tényező egybejátszásának következménye: az első tényező az örökölt centralizált gazdasági struktúra, amit az állami tulajdonú nagyvállalatok uralma, a szabad tőke hiánya és a nyersanyagok és energia elosztásos rendszere, a szabad piac hiánya jellemez. Ehhez társul az, hogy Petre Roman kormánya igen sokat engedett reformelképzeléseiből; politikai népszerűségének és hatalmának megőrzése érdekében igen durva gazdaságirányítási hibákat követett el.

Harmadik tényezőként a politikai rendszerváltás hiányát említem. Elakadt és helyi szinten teljesen leállt a ’89 decemberében elkezdődött folyamat. Ez utóbbinak két súlyos következményét is érezzük. Az egyik a felemás, félmegoldásokat tartalmazó törvények rendszere. A másik pedig az önkényes végrehajtás, a korrupció és a helyi kiskirályok hatalma.

Románia az egyre nyilvánvalóbb csődhelyzet, a romló életszínvonal és elszegényedés ellenére mozdulni látszik a mélypontról: a huszonnegyedik órában próbál kivergődni a gazdasági káoszból. Stolojan szakmai tekintélyével, a kegyetlen valóságot feltáró nyilatkozataival meglepően hiteles személyiség: a kinevezése óta eltelt pár hónap alatt még senki nem követelte lemondását. Megbocsátották neki a lej leértékelését, a szakszervezetek türelmesen tárgyalnak minimálbérekről, és valószínű, semmi sem fog történni azért, mert a 24 ezer lejes követelésüket a kormány teljesíthetetlennek tartja, és 11 ezer lej körül fogja megállapítani a legkisebb fizetést. A munkanélküliek száma elérte a 302 ezret, de még mindig nincs pánik.

Az elmúlt év exportforgalmának 19 százalékát magánvállalatok bonyolították. Ha nem is csurran, de csepeg a külföldi tőke, elérte a 261 millió dolláros szintet. A legaktívabbak a németek, 1136 vegyes vállalatban érdekeltek, azután az olaszok, törökök, amerikaiak és a franciák következnek. A legjobban nyilván a franciák bíznak bennünk, eddig övék a legnagyobb beruházott érték.

Ez a folyamat a jugoszláviai helyzet stabilizálódása után, a nagyipar privatizációjának beindulásával felgyorsulhat. A kormány megígérte, hogy az idén megállítja a termelés további csökkenését, és egyensúlyban tartja az árak és jövedelmek viszonyát. Érezhetően aktívabb a kereskedelem Moldva Köztársasággal: Románia híd szeretne lenni észak és dél, kelet és nyugat irányában. Talán sikerül kihasználni előnyös geopolitikai helyzetét, azt a szerepet, melyet az instabil Balkán és a széthulló szovjet exbirodalom között játszhat.

A gépipari minisztérium nemrég közölte, hogy vállalatai egyharmada gazdaságos. Ilyen sok? Vagy csak ennyi? Ki tudja, melyik kérdés kézenfekvő ebben a helyzetben? Legyünk optimisták?

Szerzőnk közgazdász, az RMDSZ társadalmi alelnöke. Több romániai magyar politikus úgy véli, hogy az RMDSZ két szárnya között kiegyensúlyozó szerepet tölt be.

• Külföld