Skip to main content

Koncz Lajos

Johann Till, Koncz Lajos: Vita: Borsody István és a sváb kitelepítések


Menthető-e Borsody István?

Válasz Koncz Lajosnak

„Csak a tiszta beszéd és az egyenlő történelmi mérce...”
(Bellér Béla)


Borsody István a magyarországi svábok kiűzését propagáló cikke német nyelven 1958-ban, Dr. Johann Weidlein Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930–1950 című munkájának 353. oldalán jelent meg Internationale Gesichtspunkte der Schwabenaussiedlung címmel. E dokumentáció bővített magyar változata a SUEVIA PANNONICA e.V.




Koncz Lajos: Válasz Johann Tillnek


Borsody Istvánt nem kell megvédeni. Írásai magukért beszélnek. De tanácsos az egész írást olvasni, nem csak összefüggésükből kiragadott szavakkal és félmondatokkal bizonygatni Borsody István „álszent” és „hazug”, „nacionalista”, „svábuszító” stb. mivoltát. A Johann Till által bizonyítékul használt cikk megtalálható Borsody István: Európai évek. Válogatott írások I., 1935–1945, szerk. Kenedi János (Századvég Kiadó, Bp., 1991) 81. oldalán.

Koncz Lajos: Az emigráció tanítómestere

Borsody István, 1911–2000

Immár több mint 80 éve, hogy a „szabad magyar gondolat” kezdett kiszorulni a magyarlakta országokból. Az 1918-as polgári forradalom után Kossuth nyomdokain haladva ismét megelevenedett az, amit a „szellem emigrációjának” is nevezhetünk. Ez az emigráció nemcsak személyek, hanem eszmék menekülését jelentette a magyar politikai gondolkodás küzdőteréről. Harminc évvel később, miután a vasfüggöny legördült, már csak a Nyugatra szakadt politikusok, történészek, publicisták, írók képviselték a szabad magyar gondolkodást.

Koncz Lajos: Zsidómentés és nemzeti ellenállás


„A hit, ha cselekedetek nincsenek, megholt önmagában.”
(Jakab 2,17)

Két kaland

I.


1944 novemberének végén az ellenállók egy csoportja Szalai Pál budapesti rendőrparancsnok és egy „Diplomata” fedőnevű tagjuk révén információt kapott, hogy hadifogoly repülősöket és elfogott lengyel zsidókat szállítanak el a németek. Útvonal az újpesti rakpart. – A kitűzött napon, azon a részen, ahol a támfalba épített raktárak voltak, várakozott nyolc ember, közöttük egy fiatal magyar asszony.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon