Skip to main content

Kondor Lajos

Kondor Lajos: A körkörös védelemtől a körkörös zsákutcáig


A rendszerváltás eufórikus hangulatában a közélet számos új szereplője nyilatkozott a „körkörös védelem”-ről. Ez az illúzió napjainkra szertefoszlott, mint a hajnali köd. Helyette megmaradtak a honvédelem egyre sokasodó, megoldatlan problémái.

Három év elteltével sincs még hosszú távra szóló honvédelmi koncepció. A hatpárti kompromisszummal elfogadott Honvédelmi Alapelvek (konszenzusra a dokumentum alkalmatlan) csupán politikai nyilatkozatnak tekinthetők. Nincs még új honvédelmi törvény, nincs törvény a katonák jogállásáról.


Kondor Lajos: Ki ellenőrzi a puskákat?

(Hozzászólás Szabó Miklós Ki parancsol a puskáknak? című írásához)


A neves szerző ezúttal, úgy tűnik, ingoványos talajra tévedt, írásának logikája ugyanis „A hatalom a fegyveres erő” (maói) képletből kiindulva, kizárólag a „ki parancsol?” kérdéséhez vezethetett el. Ez viszont nem jelent mást, mint a „parancsnoklási jog” újraelosztásának igényét, ami alkotmányos alapon aligha valósítható meg.

A problémafelvetés ebben a formában „hamis”-nak tűnik. A demokratikus jogállam alapja ugyanis a hatalommegosztás.


Kondor Lajos: Nemzetközi együttműködés – nemzeti biztonság


Mindenekelőtt elismerésemet szeretném kifejezni, hogy nemzeti jövendőnk egyik fontos kérdéséről, a magyar biztonságpolitikáról a „Beszélő” vitasorozatot indított, amivel ezen hetilap a hazánk sorsa iránti felelősségét a diktatórikus állampárt-rendszer elleni bátor fellépésével hitelesítette.

A nemzet jövendőjéért felelősséget érző ember előtt nem lehet kérdéses, hogy a független, demokratikus, tömbön kívüli Magyar Köztársaság biztonsága fontos feltétele nemzeti felemelkedésünknek.

Nemzetünk biztonságát nem kockáztathatjuk.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon