Skip to main content

Kornis Mihály

Kornis Mihály: Miért van ott, ahol van?

Kertész Imrével beszélget Kornis Mihály


Kornis Mihály: Imre, egyik naplójegyzetedben és azt hiszem, egy művedben is azt írod, hogy ha válaszolni kellene arra, mi veszett el a második világháborúban és a Holocaustban, akkor arra azt kell válaszolni, hogy minden elveszett. Nagyjából ezt mondtad, ugye?

Kertész Imre: Ezt, igen.

Kornis Mihály: Én ezzel mélyen egyetértek, és a magam részéről, ha ez szelleminek mondható, ez a szellemi kiindulásom a dolgok vizsgálatakor.




Kornis Mihály: A dolgok állása – szerintem

Második rész


Közkeletű tévhiedelmek szerint a sajtó titkon az SZDSZ mellett áll, amely hatalomra kerülve úgynevezett sokkterápiával kívánja meggyógyítani a magyar gazdaságot, ezenközben majd jelentős nyugati tőkebeáramlásra számíthat, amely a szocializmusból rég kiábrándult lakosság számára, egyebek közt, számtalan új munkahelyet teremt, miáltal már ma is meglévő demokráciánk gyors ütemben gazdagodni fog, s mindez, lehet, a vártnál sokkal hamarabb bekövetkezik, minthogy a mai kormánykoalíció gyenge, bármikor összeomolhat, és akkor át fogja adni a helyét – valami másnak: hatpárti kon

Kornis Mihály: A dolgok állása

– szerintem –


„S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.”
Ady Endre

Kerülgetés nélkül a dolgok közepébe vágva: megítélésem szerint a jelenlegi kormánykoalíciót, beleértve egyelőre Torgyán úr „kisgazdapártját” is, legfeljebb valamiféle államcsíny – rendőrpuccs, katonai hatalomátvétel, háborúba sodródás a környező országok valamelyikével s ennek kikényszerített következményeként rendkívüli állapot kihirdetése és a többi – mentheti meg attól, hogy vereséget szenvedjen az 1994-es parlamenti választásokon.

Afelől sincs kétségem






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon