Tamás Gáspár Miklóst két évtizedes szellemi odisszeája után Ithakába hazaérve lehangoló kép fogadja: Pénelopé hozzáment a leggazdagabb kérőhöz, Eumaiosz, a hűséges disznópásztor alól kiprivatizálták a kondát, Télemakhosz pedig bróker lett az ithakai tőzsdén – így néz ki a sziget tíz évvel a kommunizmus bukása után. Keserű, pesszimista helyzetmegítélés ez, amely meghatározza az utóbbi öt-hat év írásainak hangvételét.
A Kende Péter politikaelméleti eszmefuttatásait egybegyűjtő kötet címe telitalálat: sűrítményét adja mindannak a nagyon is súlyos, de franciásan könnyed stílusban, tudományosan, ám nem tudományoskodón tárgyalt problémakötegnek, amit a szerző több mint háromszáz oldalon tár az olvasó elé. A köztársaság törékeny rendje – egyszerre van benne a tárgyalt téma, a szerző aggodalma, valamint – a köztársaság szó tágabb és szűkebb jelentését kihasználva – republikánus elkötelezettsége.
Dénes Iván Zoltán könyve, az Eltorzult magyar alkat, Bibó István vitája Németh Lászlóval és Szekfű Gyulával – a szerző bevallott szándéka szerint – több, mint az alcímben szereplő három gondolkodó álláspontjának szigorúan elméleti rekonstrukciója.
Kétségtelen, hogy a halál a politikusnak és az utca emberének egyaránt a fizikai lét végső állomása. A politikus esetében azonban a privát, személyes halál és a politikai halál korántsem esik egybe. Meglehet, hogy már élő emberként elszenvedi a mors politicát, a politikai halált, de előfordul ennek a fordítottja is: a politikai test túlélheti a fizikai testet. A halálba vezető átmenet szertartása, a temetés is több mint egyszerű kegyeleti gesztus: politikai jelentést hordoz.
Seyla Benhabib monográfiájának kiindulópontja szerint a modernitáshoz való viszony tekintetében valójában két Hannah Arendt van: az egyik a weimari Németországból megörökölt kultúrkritika örököse, a Heidegger-tanítvány, aki a modernitást egyfajta Verfallsgeschichtének, a politikafelejtést kiteljesítő hanyatlástörténetnek látja, emellett azonban ott van a másik Arendt, aki szerint az újkori forradalmak elsüllyedt kincsestárának felszínre hozásával megújítható a modern politika.
Bibó István a Borbándi Gyulához írott levél-esszéjében megpróbálta a népi mozgalmat elhelyezni a politikai eszmetörténet színképében.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 10 hét
9 év 35 hét
9 év 39 hét
9 év 39 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 43 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét