Skip to main content

(Krizsik Alfonz)

(Krizsik Alfonz): T. Szerkesztőség!

Az elit nem vész el, csak… (Beszélő, 1991. 5. szám)


Több mint érzékletes Tellér Gyula megállapítása a „megalvadt struktúrák”-ról („Az elit nem vész el, csak…” című írás.)

Nem érdektelen talán, ha ennek kapcsán azt is vázlatosan megvizsgáljuk, hogy vajon milyen feltételek segítették bizonyos társadalmi szerkezetek, szerkezetelemek mumifikálódását és egyben továbbélését.

Emeljünk ki egy jellegzetes, korábban jelentősebb szerepet játszó réteget a „megalvadt struktúrából”, mégpedig a régebbi arculatú érdekképviseletek vezetőit, akik nem „társadalmi tisztség”-ben (azaz ingyen) végezték és végzik (!) tevékenységüket az a




(Krizsik Alfonz): T. Szerkesztőség!


A Beszélő ez évi első számában érdeklődéssel olvastam a belügyminiszterrel készült interjút.

Boross úr kitért néhány olyan tényezőre, amelyekre már tévényilatkozataiban is utalt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon