Rendkívül örülök annak, hogy a Liberális Internacionálé pártjai Budapestet választották az idei kongresszus színhelyéül. Ez a megtiszteltetés egyszerre szól – gondolom – a Magyarországon zajló történelmi jelentőségű politikai és gazdasági átalakulás sikereinek, illetve a magyar liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége politikájának.
Polgártársak! Most, 150 év elteltével nekem, aki annak idején a nagy idők tevékeny résztvevője voltam, valamilyen csoda folytán lehetőségem adódott ismét körbepillantanom szeretett hazámban, bizony mondom nektek, meglepődtem. Meglepődtem azon például, hogy mit műveltetek a szavainkkal. Itt van mindjárt… a megszólításban alkalmazott polgár kifejezés, mely rögtön derültséget váltott ki bennetek. Nem értem, mit vagy kit értsek ma ezen? Azt látom, hogy valakik eldöntik, hogy kit nevezzenek polgárnak és polgárinak, és kit nem, csak azt nem értem, hogy mi a rendező elv?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 12 hét
10 év 37 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 45 hét
10 év 45 hét
10 év 45 hét