Lajos Sándor

Lajos Sándor: Mintha vezetné valami a kezüket


1999-ben sok csalódással kellett szembenézni a magyar színházi életben (is). Igaz, a rendszerváltással nem dőlt össze a korábbi színházi rendszer, és akárhogyan is nézzük, ez komoly eredménynek tekinthető. Viszont az összedőlés megakadályozására tett erőfeszítések megakadályoztak sok olyan változást, amelyeknek egy évtized alatt bármilyen időkben, akár „békeidőkben” is végbe kellett volna menniük, nemhogy olyankor, amikor alapjaiban változott meg nemcsak a társadalom, de a mindennapi életmód, ezen belül a kultúra fogyasztásának hogyanja is.

Lajos Sándor: Csillámpor

Paul Foster: Tom Paine – Csiky Gergely Színház, Kaposvár


1996 júniusa van, vége a színházi évadnak: erről ennyit, gondolja magában a szorgos színházbajáró, nincs már mit várnia. Aztán megszólal a telefon, hogy indul egy autó Kaposvárra, van benne egy hely: érdemes lesz lemenni. Ugyan mi történhetne, gondolom, mikor megérkezünk: az évadzáró társulati ülésre várva színészek süttetik magukat a színház melletti padokon a délutáni nappal, nem úgy néz ki, hogy bárki is akarna itt még valamit domborítani (vagy akár csak homorítani).